Christmas Lights provided by MySpaceGraphicsandAnimations.com
azért írok levelet
rakj bele a kis csizmámba
mindent, amit szeretek!
csokoládét, pralinét,
ha az öcskös nagyon kéri
nekiadom a felét.
rádióba elemet,
vigasztalj meg cukorkával
minden síró gyereket.
én is adok valamit
soha többé hangos szóval
nem bántom meg a mamit.
megeszem a vacsorát
nem nyafogok, ha vasárnap
nem kirándul a család.
zárom ezt a levelet
pattanj gyorsan a szánkóra
repüld át a hegyeket.
Nagy csomagot hozzon nékem
deli, táltos paripa
Gyere át a mindenségen
csókol téged: Marika.
esik a hó szüntelen.
Ott hintázik a kopár fán
zöld fenyőfa levelen.
kemény páncélt von a jég.
Dideregve nyalogatják
szomjas szájú őzikék.
Tapsifüles mindhiába
szimatol a hó felett,
nem találja sehol sem az
édes répagyökeret.
üres gyomra korogó,
odújában fogytán van a
tökmag, dió, mogyoró.
a vörösbegy, kis rigó?
neki sem jut semmi jó.
csüggedező társait,
a magasból, messze kémlel…
mintha várna valakit.
betakarta már a hó,
alélt szíve alig dobbant…
úgy talált rá Télapó.
Gémberedett tolla közé
lehelte a meleget,
adott neki faggyút, diót,
olajbogyószemeket.
Megígérte, ezután is
minden évben erre jár,
tán a kedves Télapókát
várja most a kis madár?
ott ül a fatetején,
kicsi szívét dobogtatja
örömváró jóremény.
krumpliorrú hóember
hirdeti, hogy megérkezett
szélparipán December.
lapul a házőrző eb,
nem szereti ő sem a vad
decemberi hideget.
”Jóemberek, jó napot,
nincs eleség az erdőben,
kérek egy pár falatot!”
a háztető csupa dér -
ha már itt van, azt se bánjuk,
majd elmegy megint a tél.
fehér csillag – takaró.
bunda házak hátán,
lepedő a réten,
köpönyeg a kerítésen,
foszlik,
porzik,
kavarog a szélben.
fehér csillag – takaró.
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
Vízilányok varrták.
nyár derekán neki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Toporog a hóban.
Teli zsákja tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
a hóember.
senki sem mer.
seprű nyele.
áll a helyén.
van a fején.
sem nem iszik,
mégis egész
télen hízik.
meleg napok,
Tavaszra csak
helye marad.
Meg a seprű,
meg a kalap.
ki jön a nagy hóba?
ki van az ajtóban?
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
örül a sok gyermek,
hipp – hopp, hipp – hopp,
Télapó itt termett.
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!
madárházon havas tető,
kéményekben szél fütyül,
kályha előtt macska ül.
aranyszínben pompázik,
bent a szoba csupa fény,
karácsonyfán gyertya ég.
festett toboz, üvegrigó,
fehér gyapjas birka,
pörge habos karika.
piros csizma, pezsgősüveg,
mikulásfej, tarka ló,
papírbohóc, vattahó.
Hó, hó, friss hó
angyalváró,
gyöngyen hulló
gyöngyvirág hó, -
Csupasz bokrok
csipkézője,
Fák fodros
fejkötője
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
gyertyák lángja táncol.
Csillagszóró szórja fényét
a zöld fenyőfáról.
hányszor kell aludni még!
Íme, itt van a Karácsony!
A szívünkben öröm ég!
Ajándék is van, lám, bőven,
örülnek a gyerekek.
Legszebb mégis minden szívben:
az emberi szeretet…
nagykarácsony.
Zúzmara ring
a faágon.
Hópehely száll:
téli madár.
Ködöt pipál a héthatár…
Kiskarácsony,
nagykarácsony.
Csillagszóró
fenyőágon.
Énekszó száll,
csengő madár.
A szoba gyertyafényben áll.
száll ezer kis csillag.
Be is tölti tantermünket
a jó fenyőillat…
Tanterem és karácsonyfa!
A gondolat pont jó!
Tudásunk is sziporkázzon,
mint a csillagszóró!
Télen csupasz
minden ág,
réten-völgyön
nincs virág.
Erdő, mező,
kert kopár,
még a szél is
sírdogál.
Csak a fenyő
ünnepel…
Zöld ágain
hólepel.
Beviszik a
szobába
kivirágzik
az ága.
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
hamvas lesz az este,
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta…
Azért olyan kedves…
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára… Anyára.
CZEGLÉDI GABRIELLA
Jön a Mikulás
Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes, hósapkás.
Hétmérföldes csizmája,
a világot bejárja.
A hatalmas, puttonya,
Ajándékkal megrakva.
Jó gyerekek megkapják,
megtelnek a kiscsizmák.
DEVECSERY LÁSZLÓ
Jön a Mikulás
A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás neked int.
OSVÁT ERZSÉBET
Mennyi apró télapó
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.
GAZDAG ERZSÉBET
Honnan jöttél Télapó?
– Honnan jöttél, Télapó?
– Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
„úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad.”
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
SARKADY SÁNDOR
Télapó
Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.
Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.
Kampós botja
Imbolyog –
Puttonyában
Mit hozott?
Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.
Lassan lépked,
Mély a hó –
Siess jobban
Télapó!
PATAKI EDIT
Várunk Mikulás!
Nézz csak ide, Mikulás!
Itt ez a sok óvodás,
csupa jó gyereket látsz.
Kinek járna itt virgács?
Itt mindenki szót fogad,
nem bántja a másikat,
nem húzgálja a haját,
nem duzzog, mert nem szidják,
nem veszekszik, nem verekszik,
csúnyán sohase beszél,
nem száguld itt, mint a szél,
egyedül is megmosakszik,
szólni se kell, fogat mos,
feleselni se szokott,
ruháját is rendben tartja,
kiscipőjét megtisztítja,
szobájában takarít,
teríteni is segít.
Itt ez a sok óvodás,
csupa jó gyereket látsz.
Kinek járna itt virgács?
Jutalmat hozz, Mikulás!
DONKÓ LÁSZLÓ
Mikulás de csudás!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!
KAPUVÁRI LÍDIA
Levél a Télapóhoz
Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ők is
mind a hóra várnak
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hó csatákat!
"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót."
S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa.
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.
Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csuda szép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.
Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.
Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.
Karácsony estéjén.
Tündöklő fényesség.
Cukorka, sok játék…
Illata mily csodás!
Minden jót kívánok!
Gyermekkori karácsony
Egyre vártuk, kétlábon.
A cicánk meg négylábon
nyávogta: - Jöjj, Karácsony!
Nem ő jött még, de egy hal.
Hitte: a kádban nyaral?
Hal, s hallatlan izgalom!
Cicánk vizes lett. Nagyon.
Kalács sült és csirke sült.
Tálban süti összegyűlt.
Kisült, s tűnt a sütemény,
bájos, ízes tünemény.
Húst csentünk a cicánknak:
ne eméssze a bánat!
S jutott neki egy kis hal:
hallgasson, mint a sülthal!
Csengő szava hirdette:
- Itt a Karácsonyeste!
Álomtükör-ablakok
mélyén tavasz ragyogott:
tél-tavasz! Kintről sötét
adta fények keretét.
Fenyőn Szépség tündökölt,
s távol titkod, Égi Föld!
Ajándékom kerestem, -
s a cicánkon átestem!
Kárpótlásként, tudtam, jár
neki majd fél csirkemáj.
Én mit kaptam? Légpuskát!
Ám nem lőttem hat nyuszkát, -
sőt, egyet sem. Nos, nem új:
csuda futós minden nyúl!
Hull a pelyhes fehér hó,
Jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár,
Vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
Piros alma mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
Kedves, öreg Télapó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.
Pattanj, pajtás, pattanj, Palkó,
Nézd már, nyílik ám az ajtó!
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttonj nyomja széles vállát,
Benne dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
OLy fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna.
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó!
MARÓTI GYÖRGY
Kamilla hóembere
Hej, ki ez a hetyke legény,
fazékkalappal a fején?
A két szeme széndarab,
dehogy mérges! Nem harap!
Pofikája, mint a hó:
netalántán hóból való?
A ruhája is hófehér,
és egész le, a földig ér.
Gomblyuk, bizony egy sincs rajta,
a gombokat ki varrhatta?
Meglehet, hogy a Papi
gombolgatta be neki?
Markolja a seprűnyelet,
de csak áll, és nem fenyeget.
Ne fuss Milla, meg nem ver,
hisz ez csak egy hóember.
SOMOGYINÉ VARGA CSILLA
Panna és az anyukája
Panna vagyok, s azt szeretem,
Ha anyu sokat mesél nekem.
Bizony ő is volt kisgyerek.
Volt kutyája, tíz macskája,
De neki nem volt papagája.
Sokat futott és labdázott,
A szutyoktól ki se látszott.
Szeme örömtől sugárzott.
Kihívták őt, ki a térre,
Barátai jöttek érte.
S ha összegyűlt a kis csapat,
Hancúroztak nagyokat.
Sok rossz fát tett a tűzre,
Bizony, ki is kapott érte.
Minden csínytevést elmesél,
Sokszor órákig beszél.
Oly sokszor vett részt anyukám,
Nem értem, mégis miért szól rám:
Pannika, ezt nem szabad!
Ne utánozz másokat!
Kerüld a rosszat, legyél jó!
Szép kislánynak ez nem való!
Anyukám azt is elmesélte,
Félt engem,
Nem szeretné, ha baj érne.
Legyen rossz is tanulság,
Így szeretnek minket az anyukák.
OCSENÁS GÁBOR
Karácsonyi szeretet
Karácsonykor a szeretet,
Ha megfogja a kezedet,
Hagy Őt bátran, hogy vezessen,
Télen, nyáron veled legyen!
Vigyázz, hogyha nem adsz kezet,
Fülen fog és el nem enged.
Kalinpálhatsz, de hiába,
Beletesz a puttonyába!
OCSENÁS GÁBOR
Beköszöntött a karácsony
Beköszöntött a Karácsony,
Dió is van a kalácson.
Mák is kerül a bejglibe,
Frissen készül a tepsiben!
OCSENÁS GÁBOR
Itt van a karácsony
Fenyőfa csengettyűje
Csilingel az ágon.
Vidáman száll éneke,
Itt van a karácsony!
OCSENÁS GÁBOR
Egy fenyfőfa álma
Álmodik a kis fenyő,
hogy megnő esztendőre.
Felöltöztetik Őt is
karányony szentestére.
Erdő mélyén álmodik
Milyen lesz új ruhája,
A sok gyerek mit akaszt
A fenyőfa ágára?
Legszebb álma mégis az,
Hogy karácsony estére
A béke költözik be
Az emberek szívébe.