ÚJ AZ OLDALON!!! NEW ON PAGE!!!
GYERMEKDALOK ANGOLUL / ENGLISH CHILDREN SONGS

Móra Ferenc: Zengő ABC

Verses kifestők
 
A korábbi verseket itt találod:
 Versgyűjtemény1 Versgyűjtemény2 Versgyűjtemény3 Versgyűjtemény4

 

 VERSEK

 Elérkezett az idő, hogy elindítsam a gyermekvers gyűjtemény 5. oldalát. Nagyon örülök, hogy ismét egy kedves látogató versével indíthatom az oldalt.

Jó szórakozást!

 

PURZSÁS ATTILA

Jó Napot Madarak! 
 

Jó Napot Kívánok, Kedves Szarka!

Magának mitől ily hosszú a farka?

És a ruhája hogyhogy ilyen tarka,

talán a szarkamamája varrta?

Jó Napot Kívánok, Kedves Gólya!

A csőrében az ott tán egy pólya?

Mert kiskoromban a mamám azt mondta,

hogy a kisbabákat a gólya hozza.

Jó Napot Kívánok, Kedves Cinke!

Maga mitől maradt ilyen picinke?

Tán nem evett eleget kiskorában,

inkább énekelt az iskolában?

Jó Napot Kívánok, Kedves Veréb!

Önnek már a repülés nem is elég,

azért ugrál a földön egyfolytában?

Hol tanulta ezt, az ugróiskolában?

Jó Napot Kívánok, Kedves Fecske!

Kicsinye már látom, nagyon ügyesecske.

Indulhatnak bátran a hosszú útra,

s az ereszalja várja önöket majd újra.

Jó Napot Kívánok, Minden Kedves Madár!

Önöktől lesz újra minden napom vidám.

Szállnak, fütyülnek, dalolnak óraszám,

de kár, hogy télen nem jönnek el hozzám!

Tudom, költözniük kell melegebb tájra,

mert itt már csak hűvös idő járja,

de szeretném, ha tudnák előre,
Rózsika majd várja önöket jövőre.

 

RESTÁR SÁNDOR

 

Nagyapa

 

Gyűjtött minden ócskavasat
rossz kilincset – dobozokat
lyukas lábost – törött gombot
félig olvadt tűzkolompot
kinőtt zoknit – vasmacskát
gyertyatartót – nyúlcsapdát

Egyszer még jó lesz valamire – mondta
kezeit a hasán összefonta
és egy régi mesébe kezdett
melyben nem volt se vég se kezdet
- dédapáról

Aki gyűjtött minden rossz kilincset
borbélyoktól elkért tincset
törött gombot – lyukas lábost
meséből kivágott táltost
rosszkedvet és vidámságot
álmokat és valóságot.

 

 

BIRTALAN FERENC

 

Labdapattogtató

 

Egyelőre               csupasz a világ
Kétkettőre            ébrednek a fák
Három hatra          menekül a fagy
Hat kilencre           kipattan a mag
Üsd ki tízre          cseresznyevirág
Tizenegyre            kész a koronád
Gyertyatartó           jegenyejogar
Vaskoppantó          az ég betakar
Egy a falra            lepereg az év
Tíz a földre           szívem a tiéd

 

 

BÓKKON GÁBOR

 

Kalapvásár

 

Túl az Óperencián,
Hencidán és Boncidán,
most nyílik a kalapvásár
- ott sok csodás kalap vár rád! -
Tessék, tessék, most lehet!
vitézek és gyerekek,
asszonyok és öregek:
szép fejfedőt vegyenek!
- Híres-neves kalapom
hat garasért eladom.
Karimáját egérrágta -
három garas az új ára…
- A közepe elveszett -
két garasért megveszed?
- Kicsit poros meg fakó -
egy garasért eladó.

Tessék, tessék, még lehet!

Fél garasért viheted.

- Hogyha nem kell senkinek:
hat garast én fizetek!

 

 

DEÁK MÓR

 

Cicafül, bolhapor

 

Cicafül, cicafül,
benne bolha hegedül
csíp-nótát, csíp-nótát,
nyívák jelzi, ahol járt.

 

Azt a macska bajuszát!
Bolha-nóta, ne tovább!
Hol is van a bolhapor?...
Az majd mindent megtorol!

 

 

SIMON EMIL

 

Ősszel

 

Hullanak a levelek,
eres, száraz tenyerek,
hordják, hozzák a telet.

 

Fenyő magja kipereg,
fészkén madár didereg,
nyár-morzsákat csipeget.

 

Amott baktat egy szekér,
már a dombtetőre ér,
nyomában a kerge szél.

 

Felveri a varjakat,
s a fekete, nagy csapat
lármásan magasba csap.

 

 

DEÁK MÓR

 

Ősz

 

Ősz van. A nyár aranyát
sorra elejtik a fák.
Hullik a sok falevél…
s össze se gyűjti a tél.

 

Vackol a hajnali fagy,
szíved alá odakap.
S morran a száraz avar:
majd a tavasz kitakar!

 

 

BORNEMISSZA ENDRE

 

Fenn az égen

 

Fenn az égen
kerek folt.
Talán labda,
talán hold?
Gábor azt állítja,
labda,
ő dobta fel
a magasba.
Úgy feldobta,
fenn maradt,
s szórja fényét,
mint a nap.
Én azt mondom,
az a hold,
mert ott fenn a magas égen,
 mérhetetlen messzeségben,
játéklabda
sose volt.

 

 

KISS BENEDEK

 

Szegényország

 

Sárgarépa,

karfiol,

petrezselyem,

vadkapor,
zeller, hagyma,
kolompér,
mégis üres a kondér.

 

Petrezselyem,
kolompér -
mindig üres a kondér!

 

Vadsóska közt
vadtorma,
tizenkilenc
vackorfa,
huszadik meg
fügetermő,
delet kondit így, a bendő.

Vackortermő,
fügetermő-
mindig delet kong a bendő.

 

 MAUKNER DÉNES

Gyertyafény

Itt állok és rátok gondolok,
Mindenkiért egy-egy gyertyát gyújtok.
Gyertya fényét nézem és rátok gondolok,
Sok jó emberért egy-egy gyertyát gyújtok.

Itt állok miközben rátok gondolok.
Papa, mama és sok jó barát,
Értetek gyújtom e gyertyát.
Ugye tudjátok, hogy rátok gondolok.

 

KORMOS ISTVÁN

 

Almafa

 

Alma, alma, almafa,
ékes aranyalmafa,
ez az álmos kislány
elaluszik alatta.

 

Alma, alma, almafa,
ékes aranyalmafa,
ez az álmos kislány
mit álmodhat alatta?

 

 

Egy nagyon kedves régi tanárom verseit olvashatjátok.
Köszönet a versekért!Fogadjátok sok szeretettel!

 

MARÓTI GYÖRGY

 

Nagyapa hintadala Millának

Hinta, hinta-palinta.
Tágas égen pacsirta.
Lökd meg, Papi a hintát:
érjük el a pacsirtát!

Hinta, hinta-palinta,
hintázik egy leányka.
Lökd meg, Papi a hintát:
kapd el a kis Kamillát!

 

 

MARÓTI GYÖRGY

 

Pipi-tér 

 

Ott, hol a Csibék hintáznak,
kinyílott sok pipitér.
Kis pipikről e teret
úgy nevezik: Pipi-tér.

Közelben él egy bajadér,
gyakran látni a téren.
Bánata, hogy a haja dér,
megőszült egészen.

Pipitérek közt bodobács
egy fa felé araszol:
”Vigyázz, a fán fakopáncs!”
Katicabogárka így szól.Szép tér ez a Pipi-tér,
hol barátságban jól megfér,
katicabogár, pipitér,
bodobács meg bajadér.

 

- Kamillának, Jankának -

 

 

MAUKNER DÉNES

 

Új Esztendő!

 

2011 az új esztendő,

mit mostantól írunk.

Sikerekben bővelkedő,

új évet kívánunk!

 

Magunkban ígéretet teszünk,

hogy idén jobbak leszünk.

Az új évben szót fogadunk,

s persze jól tanulunk!

 

Anya és apa is ígéretet tesz,

hogy ez évben türelmesebb lesz.

Mindenki várja a sok új feladatot,
S nézi a mindig vidám lurkóbolygót!

B. RADÓ LILI

Péterke a létrán

 

Miért is vagyok olyan kicsi
Mint a kerti virágok?
Úgy szeretném egyszer fentről
Nézni meg a világot.

Létra fokán nagyot lépek...
És még egyet, azután…
Egy-kettőre olyan magas
Leszek, mint az apukám.

 

KANIZSA JÓZSEF

 

Farsangi maszkabál

 

Maszkabálba

készül az utca,

A talpalávalót

Pőce Gyula húzza.

Ringyes rongyos maskarák,

Szalma, meg

kukorica figurák,

Fura táncuk

fürgén ropták.

Szólt a nóta

táncolt a láb,
Nevettük a
sok maskarát.

 

 

CSOÓRI SÁNDOR

 

Farsang napi kutyabál

 

De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsang napján

minden kutya

bálba kutyagolna.

Nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp még a bolha is.

 

Komondor kényelmes,

lassú táncot ropta,

Puli Pali csárdást,

ahogy meg van írva;

sötét szőre, bozontja

a szemébe lógna.

Csau csacsacsázna,

a foxi bokázna,

a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

 

 

OSVÁTH ERZSÉBET

 

Sül a fánk

 

Serceg a zsír,

sül a fánk.

Fényessárga serpenyőből

ragyog ránk.

 

Illatozik,

nő, dagad,

az orrunkat csiklandozó

jó falat.

 

Már a tálon

a sok fánk,

Fehér cukorfelhő alól

nevet ránk.

 

Ránk nevet

és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek. 

 

 

GYÁRFÁS ENDRE

 

Varjúfarsang-Kárkarnevál

 

Szól a Csóka:

-Varjú Vendel!

Holnap bál lesz,

ne feledd el!

Diszkógöncben

vagy frakkban,

légy ott, hiszen

farsang van;

fürge szárnyán

mókát szállít

január.

Ám a Varjú

ennyit mond csak:

-Kár, kár, kár.

Végül persze

elmegy Vendel,

polkázik a

verebekkel,

tangózik a

sirállyal,

mulatatja

vidám dal.

S mikor farsang

farkát húzza

február

így szól Vendel:

-Kár, hogy elmúlt,
ká,kár,kár!

 

 

MAUKNER DÉNES

 

Babavárás

 

Babát várni a legnagyobb öröm,

A mamája hasában van a kis pöttöm.

Egy új élet kezdődik,

Mama és papa már készülődik.

 

Az egész család várja már,

Vajon fiú vagy lány lesz-e már?

Ezt még senki sem tudja, de nem is lényeg,

Egy a fontos, hogy e kistest őrizze az egészséget!

 

Mindenki egyszerre izgatott és boldog,

Mindenki várja már az új családtagot.

Van itt babaágy, cumisüveg és egyéb kellékek,
Én csak azt várom, hogy játszhasak már Véled!

 

 

KÁNYÁDI SÁNDOR

 

Sétálgat a szellő

 

Sétálgat a szellő,
szökken ágról ágra,
kapaszkodik olykor
gyönge napsugárba.

Dudorászgat, fütyörészget,
kisöpri az üres fészket,
bekukkint az odúba,
a fejét is bedugja.

 

S rikkant egyet: ide mind,
tavasz van már idekint!
Ébredj, ébredj, Göndöri,
kunkorodjál, Kunkori!

 

S ha alusznak, vagy nem hallják,
vagy hallani nem akarják,
meghúzza a mókus farkát.

Ettől aztán Kunkori,
göndörödik Göndöri,
álmos szemét a két mellső
lábfejével dörzsöli.

 

 

NADÁNYI ZOLTÁN

 

Anyu

 

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

 

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

 

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

 

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

 

„Anyu, anyu, anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kisgyerekkel.

 

„Anyu, anyu, anyu!”
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

 

Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

 

 

PÓSA LAJOS

 

Cica-iskola

Mennek a kis cica-micák
Szép sorjába...
Befordúlnak párosan az
Iskolába.

Találgatják: mi lesz mára
A leckéjük...
De nehéz volt a tegnapi
Ábécéjük!

"Csend, ha mondom! - tanítójuk
Dorombolja. -
Aki nyávog, kiállítom
A sarokba!
Mici, Rici, Frici, Pici
Mind itt vannak?
Húzd meg csak a fülét annak
A kamasznak!

Hadd lám: hol a palavessző,
Palatábla?
Legkövérebb egeret rá
Ki pingálja?"

Cica-micák neki dűlnek
S úgy pingálnak...
Hogy örülnek a fülinek,
A farkának!

Egyszerre csak egy lyukból egy
Egér fut ki...
Valamennyi cica-mica
Alól, usgyi!

"Tanító úr, bocsánat, hogy
Kiugrálunk.
Ennél szebbet, ennél jobbat
Nem pingálunk!"

 

 

DONKÓ LÁSZLÓ

Anyák napján

Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.

Köszöntelek anyám
édes gyermekszóval
áldjon meg az élet
minden széppel, jóval!

Könnyet sose ejtsél,
mosoly legyen szádon,
hisz te vagy a legjobb
nékem a világon!

Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.

 

 

 DONÁSZY MAGDA

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

 

 

DONÁSZY MAGDA

Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

 

 

VERES CSILLA

Neked álmodom anyu

Neked álmodom anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom neked anyu
a hulló csillagot
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozom én onnan
méhecskét, virágot
s megálmodom neked
az egész világot.

 

 

CSORBA PIROSKA

MESÉLJ RÓLAM

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?

Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

 

ÁMON ÁGNES

Anyák napjára

Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.

Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon!

 

 EGY MONDÓKA

 

 

DONÁSZY MAGDA

CIRMOS

Cica, cica!
Cirmos!
Hol a kis egér?
Ide-oda
Futkos,
Bőrébe se fér.
Cini-cini
Cincog
A fapad alatt,
Végén mindig
Cirmos
Szájába szalad.

 

 

DONÁSZY MAGDA

 

Almafa

 

Almafa!

Almafa!

Zöldüljön az ágad!

Vedd magadra ékes

Tavaszi ruhádat!

Itasd meg, etesd meg

Mézeddel a méhet!

Zizeg zümmögésük

Új alma-ígéret.

Arany trombitával

Szól a nap az ághoz:

Almafa!

Levelezz!

Almafa!

Virágozz!

 

 

PETŐFI SÁNDOR

Nemzeti Dal

Letöltés innen:

Nemzeti_dal.pdf

 

OCSENÁS GÁBOR

Szivárvány

Ablakomon eső koppant,
Jég verte az egész udvart.
A nap közben vígan sütött,
Mosolygott a felhők között.

Nézem, nézem, az égboltot,
Nem értem a vidámságot.
Ekkor az ég piros alján,
Megjelent egy szép szivárvány.

Színei már, táncot járnak,
Dalolnak a bolond tájnak.
Időkerék most, megfordul,
A természet, így felvidul.

 

 

 

 

ARANY JÁNOS

Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

 ZELK ZOLTÁN

Anyu, végy egy hegyet nékem

Anyu, végy egy hegyet nékem,
olyan magasat,
ha elfárad, ráülhessen
csúcsára a nap -
erdejében madár szálljon,
rókakölyök, őzfi játsszon -
olyan hegy legyen!

Aztán végy egy tavat nékem,
de olyan nagyot,
egyik partról a másikra
elnem láthatok.
Hadd bámulják a sirályok,
ha én azon vitorlázok -
olyan tó legyen!

Aztán végy nekem egy rétet,
piros, sárga, kék
virágokkal legyen telis-
teli az a rét -
ahány tücsök, odagyűljön,
hogyha kérem hegedüljön -
olyan rét legyen!

Ha csak ez a kívánságod,
könnyen tehetem,
meg sem veszem, amit kérsz és
mégis megveszem:
tiéd már a Mátra, Börzöny,
Balatont is néked örzöm
s mind a réteket!

Ha a tavasz jő, hoz új zöldet,
a tél zúzmarát,
hogyha zöldben, ha ezüstben,
tiéd minden ág -
tiéd mind a kert, a lanka,
cinke, rigó, búbos banka
s mennyi szép madár!

Öreg folyó jár dúdolva
parti fák alatt,
bukfencezik kövön, sziklán
sok kicsiny patak -
Szólj nekik! Csak arra várnak,
s mintha volna kezes nyájad:
mind hozzád szalad!
mind hozzád szalad!

 TÉNAGY SÁNDOR

Bolondos mondóka

Hétfőn egy szem makkot leltem,
kedden délben földbe tettem,
szerdán este vödröt vettem,
csütörtökön megöntöztem,
pénteken csak nézegettem,
szombaton már büszkélkedtem,
s akár hiszed,
akár nem:
vasárnap az én tölgyfámról,
annak mind a tíz ágáról
száz szem makkot
leszedtem.

WEÖRES SÁNDOR

Tudom én már, mit csinálok

Tudom én már, mit csinálok:
üvegesinasnak állok,
apró tükröket csinálok,
annak örülnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:
gerencsérinasnak állok,
apró babákat csinálok,
azon nevetnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:
asztalosinasnak állok,
apró ágyakat csinálok,
abban álmodnak a lányok.

 EGY MONDÓKA

 HORVÁTH ISTVÁN

Dicsekedő Habakukk

Dicsekedő Habakukk
Nyitva hagyta a kaput.
Hát a bika arra fut.
- Jaj, most Neked, Habakukk!

Ijedtében Habakukk,
Lám, becsukta a kaput.
"A buka már messze fut"
Dicsekedő Habakukk.

"Kormos bika tőlem fut"
- Így dicsekszik Habakukk.
De rákíált a kakukk,
S hasra esik Habakukk.

MÓRICZ ZSIGMOND

A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
Sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed,
Milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed,
Lát, egy csomó tehenet.

"Én vagyok a Mehemed!"
"Mi vagyunk a tehenek!"

Csodálkozik Mehemed:
"Ilyenek a tehenek?"

Számlálgatja Mehemed,
Hányfélék a tehenek.

Meg is számol Mehemed,
Háromféle tehenet.

Fehéret, feketét, tarkát,
"Meg ne fogd a tehén farkát!"

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek.

ANDÓK VERONIKA

Vakáció

Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,
Csalogat mező, hívogat erdő.
Aranykalász közt pipacsok égnek,
Kék búzavirág suttog a szélnek.

Távol a gyorsvonat füttye után
Kaláccsal, cukorral nagymama vár.
Játszani, nyaralni, élni de jó!
Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ! 

 Zelk Zoltán: Béka király levele

Békaország királya
sárga sáslevélre
levelet írt, s elküldte
a gólya címére.

"Első falu, harmadik
kémény a lakása" -
így címezte, mielőtt
feladta postára.

Másnap reggel odaért
a kis levelecske,
s gólya úr pápaszemét
az orrára tette.

Úgy olvasta hangosan
kedves családjának:
mi jutott az eszébe
a békakirálynak.

"Azt írja, hogy ne bántsuk
többé a békákat,
mert ha egyet bántunk is,
csúnya bosszút állnak!

Jó barátjuk, a nagy tó
nekik megigérte:
kimászik a medréből,
s följön a kéményre.

Elönti a fészkünket,
szép szalmalakásunk,
a hetedik határban
sem lesz maradásunk."

"No de ilyet!" - nevettek
nagyokat a gólyák,
s elindultak keresni
a levél íróját.

Nehogy még egyszer bosszú
jusson az eszébe:
kiemelték a tóból,
s megették ebédre.

LUPSÁNNÉ KOVÁCS ETA

Varázserdő

 A nap késő alkonyatán
 manók lámpát gyújtanak,
 kétszáz éves öreg platán
 lombja alatt játszanak.

 Lombos erdő szövevényes,
 homály őrzi már a fényt,
 avar fölött rovarmécses,
 sötét égbolt társaként.

 Csillagokat is meglepik
 smaragdszínű lámpással,
 fénytündérek homályt tépik,
 itt röpködnek százával.

 Fénytáncot jár a tündérhad
 bokrok sűrű levelén,
 szentjánosbogarak laknak
 varázserdő közepén.

LUPSÁNNÉ KOVÁCS ETA

A kis tücsök lába

 Bús a tücsök, jaj, - nem fürge;
 fenn akadt a nyirettyűje!
 Egyik lába, épp a fogó,
 magas fű foglya lett, ha-hó!

 Bajban van a kicsi tücsök,
 fogja erősen a bürök;
 oly szomorú, búsul nagyon,
 segít valaki e bajon?

 Nem lesz zene éjjelente,
 bogárhad ül csendben este.
 Arra jár egy pici manó,
 el ne törjön az a vonó!

 Kihúzza a tücsök lábát,
 az rebeg is örök hálát;
 felugrik egy hosszú fűre,
 újra szól a hegedűje.

 LUPSÁNNÉ KOVÁCS ETA

 Bátor kismadár

 Fűzfa ágán függő fészek: cinegéék háza,
 kicsi madár kitekintget, az ebédjét várja;

 egyedül van a fészekben, mert félt kirepülni,
 testvérei hívogatják, gyere, nem kell félni!

 de ő nem megy rovart szedni, - nagyon kínos az ügy,
 zöld levelet eszik inkább, bőven van itt farügy;

 szomszédban egy óriás fa, talán, ő a kőris,
 áthajlik a cinegéhez, hívogatja ő is,

 gondol egyet a kismadár, ráfekszik a szélre,
 és megjön a bátorsága mire földet érne!

 A ritmusra, a dallamra hamarosan rálel,
 élelmet kereső útra száll a többiekkel.

 Juhászné Bérces Anikó

Vonaton

Zöld lett a szemafor,
indul a vonatom.
Eltűnt az állomás,
 megyünk szemlátomást.
A mozdony gyorsuló,
monoton nyomuló,
 lelkemben doboló,
sínt meglovagoló.
Zakatol szüntelen,
 döccen a síneken.
Vele fut az erdő,
versenyez a mező.
Víz tükre rákacsint,
- Száguldj csak - fűzfa int.
Szántáson őzikék,
 szökellnek, óh, mi szép!
Megjött a kalauz,
orcáján nagy bajusz,
 dörmögi kedvesen
- A jegyét, kedvesem.
Félhomály, szürkeség,
 a lámpa még nem ég.
Utolér az este,
ránk terül vén teste.
 Csillagot gyújt az éj,
holdvilág útra kél,
kíséri vonatom,
 végig az utamon.

 Juhászné Bérces Anikó

Repülőgép

Égen szálló gépmadár,
Nincs előtte akadály.
Búgó hang a hírnöke,
 S megjelenik mögötte.

Magabiztos a légben,
 Csíkot húz a kék égen.
Napsugár, ha rávillan
Kecses testén megcsillan.

Utasokkal van tele,
S csomagokkal raktere.
 Villámgyorsan ér oda
A világon bárhova.

 Kormánynál a kapitány,
Követi a célirányt.
Műszerfalat figyeli,
 Fontos dolga ez neki.

A stewardess ügyesen
 Mozog a fedélzeten.
Ételt, italt felszolgál,
Kedves mosoly az arcán.

Eközben a vasmadár
Egyre magasabbra száll.
 Felrepül a felhőkig,
Szemed elől eltűnik.

 A felhőkön áthatol,
S a hátukon lovagol.
Mintha habban fürödne
 Minden fehér körötte.

Felhők felett azúrkék
 A végtelen messzeség.
Égi útján száll tova
A levegő vándora.