

GYERMEKDALOK ANGOLUL / ENGLISH CHILDREN SONGS
Móra Ferenc: Zengő ABC
Verses kifestők
A korábbi verseket itt találod:
VERSEK
Elérkezett az idő, hogy elindítsam a gyermekvers gyűjtemény 5. oldalát. Nagyon örülök, hogy ismét egy kedves látogató versével indíthatom az oldalt.
Jó szórakozást!
PURZSÁS ATTILA
Jó Napot Madarak!
Jó Napot Kívánok, Kedves Szarka!
Magának mitől ily hosszú a farka?
És a ruhája hogyhogy ilyen tarka,
talán a szarkamamája varrta?
Jó Napot Kívánok, Kedves Gólya!
A csőrében az ott tán egy pólya?
Mert kiskoromban a mamám azt mondta,
hogy a kisbabákat a gólya hozza.
Jó Napot Kívánok, Kedves Cinke!
Maga mitől maradt ilyen picinke?
Tán nem evett eleget kiskorában,
inkább énekelt az iskolában?
Jó Napot Kívánok, Kedves Veréb!
Önnek már a repülés nem is elég,
azért ugrál a földön egyfolytában?
Hol tanulta ezt, az ugróiskolában?
Jó Napot Kívánok, Kedves Fecske!
Kicsinye már látom, nagyon ügyesecske.
Indulhatnak bátran a hosszú útra,
s az ereszalja várja önöket majd újra.
Jó Napot Kívánok, Minden Kedves Madár!
Önöktől lesz újra minden napom vidám.
Szállnak, fütyülnek, dalolnak óraszám,
de kár, hogy télen nem jönnek el hozzám!
Tudom, költözniük kell melegebb tájra,
mert itt már csak hűvös idő járja,
de szeretném, ha tudnák előre,
Rózsika majd várja önöket jövőre.

rossz kilincset – dobozokat
lyukas lábost – törött gombot
félig olvadt tűzkolompot
kinőtt zoknit – vasmacskát
gyertyatartót – nyúlcsapdát
kezeit a hasán összefonta
és egy régi mesébe kezdett
melyben nem volt se vég se kezdet
- dédapáról
Aki gyűjtött minden rossz kilincset
borbélyoktól elkért tincset
törött gombot – lyukas lábost
meséből kivágott táltost
rosszkedvet és vidámságot
álmokat és valóságot.

Egyelőre csupasz a világ
Kétkettőre ébrednek a fák
Három hatra menekül a fagy
Hat kilencre kipattan a mag
Üsd ki tízre cseresznyevirág
Tizenegyre kész a koronád
Gyertyatartó jegenyejogar
Vaskoppantó az ég betakar
Egy a falra lepereg az év
Tíz a földre szívem a tiéd

Hencidán és Boncidán,
most nyílik a kalapvásár
- ott sok csodás kalap vár rád! -
Tessék, tessék, most lehet!
vitézek és gyerekek,
asszonyok és öregek:
szép fejfedőt vegyenek!
- Híres-neves kalapom
hat garasért eladom.
Karimáját egérrágta -
három garas az új ára…
- A közepe elveszett -
két garasért megveszed?
- Kicsit poros meg fakó -
egy garasért eladó.
hat garast én fizetek!

benne bolha hegedül
csíp-nótát, csíp-nótát,
nyívák jelzi, ahol járt.
Bolha-nóta, ne tovább!
Hol is van a bolhapor?...
Az majd mindent megtorol!

eres, száraz tenyerek,
hordják, hozzák a telet.
fészkén madár didereg,
nyár-morzsákat csipeget.
már a dombtetőre ér,
nyomában a kerge szél.
s a fekete, nagy csapat
lármásan magasba csap.

sorra elejtik a fák.
Hullik a sok falevél…
s össze se gyűjti a tél.
Vackol a hajnali fagy,
szíved alá odakap.
S morran a száraz avar:
majd a tavasz kitakar!

Fenn az égen
kerek folt.
Talán labda,
talán hold?
Gábor azt állítja,
labda,
ő dobta fel
a magasba.
Úgy feldobta,
fenn maradt,
s szórja fényét,
mint a nap.
Én azt mondom,
az a hold,
mert ott fenn a magas égen,
mérhetetlen messzeségben,
játéklabda
sose volt.

zeller, hagyma,
kolompér,
mégis üres a kondér.
kolompér -
mindig üres a kondér!
vadtorma,
tizenkilenc
vackorfa,
huszadik meg
fügetermő,
delet kondit így, a bendő.
Vackortermő,
fügetermő-
mindig delet kong a bendő.

MAUKNER DÉNES
Gyertyafény
Itt állok és rátok gondolok,
Mindenkiért egy-egy gyertyát gyújtok.
Gyertya fényét nézem és rátok gondolok,
Sok jó emberért egy-egy gyertyát gyújtok.
Itt állok miközben rátok gondolok.
Papa, mama és sok jó barát,
Értetek gyújtom e gyertyát.
Ugye tudjátok, hogy rátok gondolok.

ékes aranyalmafa,
ez az álmos kislány
elaluszik alatta.
ékes aranyalmafa,
ez az álmos kislány
mit álmodhat alatta?

Köszönet a versekért!
Tágas égen pacsirta.
Lökd meg, Papi a hintát:
érjük el a pacsirtát!
Hinta, hinta-palinta,
hintázik egy leányka.
Lökd meg, Papi a hintát:
kapd el a kis Kamillát!

kinyílott sok pipitér.
Kis pipikről e teret
úgy nevezik: Pipi-tér.
gyakran látni a téren.
Bánata, hogy a haja dér,
megőszült egészen.
egy fa felé araszol:
”Vigyázz, a fán fakopáncs!”
Katicabogárka így szól.
hol barátságban jól megfér,
katicabogár, pipitér,
bodobács meg bajadér.

Mindenki várja a sok új feladatot,
S nézi a mindig vidám lurkóbolygót!

Miért is vagyok olyan kicsi
Mint a kerti virágok?
Úgy szeretném egyszer fentről
Nézni meg a világot.
Létra fokán nagyot lépek...
És még egyet, azután…
Egy-kettőre olyan magas
Leszek, mint az apukám.

KANIZSA JÓZSEF
Nevettük a
sok maskarát.

leülne a hóba.

Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

ká,kár,kár!

Én csak azt várom, hogy játszhasak már Véled!

szökken ágról ágra,
kapaszkodik olykor
gyönge napsugárba.
kisöpri az üres fészket,
bekukkint az odúba,
a fejét is bedugja.
tavasz van már idekint!
Ébredj, ébredj, Göndöri,
kunkorodjál, Kunkori!
vagy hallani nem akarják,
meghúzza a mókus farkát.
Ettől aztán Kunkori,
göndörödik Göndöri,
álmos szemét a két mellső
lábfejével dörzsöli.

ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kisgyerekkel.
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Mennek a kis cica-micák
Szép sorjába...
Befordúlnak párosan az
Iskolába.
Találgatják: mi lesz mára
A leckéjük...
De nehéz volt a tegnapi
Ábécéjük!
"Csend, ha mondom! - tanítójuk
Dorombolja. -
Aki nyávog, kiállítom
A sarokba!
Mici, Rici, Frici, Pici
Mind itt vannak?
Húzd meg csak a fülét annak
A kamasznak!
Hadd lám: hol a palavessző,
Palatábla?
Legkövérebb egeret rá
Ki pingálja?"
Cica-micák neki dűlnek
S úgy pingálnak...
Hogy örülnek a fülinek,
A farkának!
Egyszerre csak egy lyukból egy
Egér fut ki...
Valamennyi cica-mica
Alól, usgyi!
"Tanító úr, bocsánat, hogy
Kiugrálunk.
Ennél szebbet, ennél jobbat
Nem pingálunk!"

DONKÓ LÁSZLÓ
Anyák napján
Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.
Köszöntelek anyám
édes gyermekszóval
áldjon meg az élet
minden széppel, jóval!
Könnyet sose ejtsél,
mosoly legyen szádon,
hisz te vagy a legjobb
nékem a világon!
Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.

DONÁSZY MAGDA
Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

DONÁSZY MAGDA
Anyák napján
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

VERES CSILLA
Neked álmodom anyu
Neked álmodom anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom neked anyu
a hulló csillagot
zsendülő mezőkről
az édes illatot.
Elhozom én onnan
méhecskét, virágot
s megálmodom neked
az egész világot.

CSORBA PIROSKA
MESÉLJ RÓLAM
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

ÁMON ÁGNES
Anyák napjára
Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.
Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.
Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.
Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon!

EGY MONDÓKA

DONÁSZY MAGDA
CIRMOS
Cica, cica!
Cirmos!
Hol a kis egér?
Ide-oda
Futkos,
Bőrébe se fér.
Cini-cini
Cincog
A fapad alatt,
Végén mindig
Cirmos
Szájába szalad.


PETŐFI SÁNDOR
Nemzeti Dal
Letöltés innen:

OCSENÁS GÁBOR
Szivárvány
Ablakomon eső koppant,
Jég verte az egész udvart.
A nap közben vígan sütött,
Mosolygott a felhők között.
Nézem, nézem, az égboltot,
Nem értem a vidámságot.
Ekkor az ég piros alján,
Megjelent egy szép szivárvány.
Színei már, táncot járnak,
Dalolnak a bolond tájnak.
Időkerék most, megfordul,
A természet, így felvidul.


ARANY JÁNOS
Családi kör
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”
Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.
Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.
„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

ZELK ZOLTÁN
Anyu, végy egy hegyet nékem
Anyu, végy egy hegyet nékem,
olyan magasat,
ha elfárad, ráülhessen
csúcsára a nap -
erdejében madár szálljon,
rókakölyök, őzfi játsszon -
olyan hegy legyen!
Aztán végy egy tavat nékem,
de olyan nagyot,
egyik partról a másikra
elnem láthatok.
Hadd bámulják a sirályok,
ha én azon vitorlázok -
olyan tó legyen!
Aztán végy nekem egy rétet,
piros, sárga, kék
virágokkal legyen telis-
teli az a rét -
ahány tücsök, odagyűljön,
hogyha kérem hegedüljön -
olyan rét legyen!
Ha csak ez a kívánságod,
könnyen tehetem,
meg sem veszem, amit kérsz és
mégis megveszem:
tiéd már a Mátra, Börzöny,
Balatont is néked örzöm
s mind a réteket!
Ha a tavasz jő, hoz új zöldet,
a tél zúzmarát,
hogyha zöldben, ha ezüstben,
tiéd minden ág -
tiéd mind a kert, a lanka,
cinke, rigó, búbos banka
s mennyi szép madár!
Öreg folyó jár dúdolva
parti fák alatt,
bukfencezik kövön, sziklán
sok kicsiny patak -
Szólj nekik! Csak arra várnak,
s mintha volna kezes nyájad:
mind hozzád szalad!
mind hozzád szalad!

TÉNAGY SÁNDOR
Bolondos mondóka
Hétfőn egy szem makkot leltem,
kedden délben földbe tettem,
szerdán este vödröt vettem,
csütörtökön megöntöztem,
pénteken csak nézegettem,
szombaton már büszkélkedtem,
s akár hiszed,
akár nem:
vasárnap az én tölgyfámról,
annak mind a tíz ágáról
száz szem makkot
leszedtem.

WEÖRES SÁNDOR
Tudom én már, mit csinálok
Tudom én már, mit csinálok:
üvegesinasnak állok,
apró tükröket csinálok,
annak örülnek a lányok.
Tudom én már, mit csinálok:
gerencsérinasnak állok,
apró babákat csinálok,
azon nevetnek a lányok.
Tudom én már, mit csinálok:
asztalosinasnak állok,
apró ágyakat csinálok,
abban álmodnak a lányok.

EGY MONDÓKA

HORVÁTH ISTVÁN
Dicsekedő Habakukk
Dicsekedő Habakukk
Nyitva hagyta a kaput.
Hát a bika arra fut.
- Jaj, most Neked, Habakukk!
Ijedtében Habakukk,
Lám, becsukta a kaput.
"A buka már messze fut"
Dicsekedő Habakukk.
"Kormos bika tőlem fut"
- Így dicsekszik Habakukk.
De rákíált a kakukk,
S hasra esik Habakukk.

MÓRICZ ZSIGMOND
A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed,
Sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed,
Milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed,
Lát, egy csomó tehenet.
"Én vagyok a Mehemed!"
"Mi vagyunk a tehenek!"
Csodálkozik Mehemed:
"Ilyenek a tehenek?"
Számlálgatja Mehemed,
Hányfélék a tehenek.
Meg is számol Mehemed,
Háromféle tehenet.
Fehéret, feketét, tarkát,
"Meg ne fogd a tehén farkát!"
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek.



ANDÓK VERONIKA
Vakáció
Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!
Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.
Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,
Csalogat mező, hívogat erdő.
Aranykalász közt pipacsok égnek,
Kék búzavirág suttog a szélnek.
Távol a gyorsvonat füttye után
Kaláccsal, cukorral nagymama vár.
Játszani, nyaralni, élni de jó!
Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ!

Zelk Zoltán: Béka király levele
Békaország királya
sárga sáslevélre
levelet írt, s elküldte
a gólya címére.
"Első falu, harmadik
kémény a lakása" -
így címezte, mielőtt
feladta postára.
Másnap reggel odaért
a kis levelecske,
s gólya úr pápaszemét
az orrára tette.
Úgy olvasta hangosan
kedves családjának:
mi jutott az eszébe
a békakirálynak.
"Azt írja, hogy ne bántsuk
többé a békákat,
mert ha egyet bántunk is,
csúnya bosszút állnak!
Jó barátjuk, a nagy tó
nekik megigérte:
kimászik a medréből,
s följön a kéményre.
Elönti a fészkünket,
szép szalmalakásunk,
a hetedik határban
sem lesz maradásunk."
"No de ilyet!" - nevettek
nagyokat a gólyák,
s elindultak keresni
a levél íróját.
Nehogy még egyszer bosszú
jusson az eszébe:
kiemelték a tóból,
s megették ebédre.

LUPSÁNNÉ KOVÁCS ETA
Varázserdő
A nap késő alkonyatán
manók lámpát gyújtanak,
kétszáz éves öreg platán
lombja alatt játszanak.
Lombos erdő szövevényes,
homály őrzi már a fényt,
avar fölött rovarmécses,
sötét égbolt társaként.
Csillagokat is meglepik
smaragdszínű lámpással,
fénytündérek homályt tépik,
itt röpködnek százával.
Fénytáncot jár a tündérhad
bokrok sűrű levelén,
szentjánosbogarak laknak
varázserdő közepén.

LUPSÁNNÉ KOVÁCS ETA
A kis tücsök lába
Bús a tücsök, jaj, - nem fürge;
fenn akadt a nyirettyűje!
Egyik lába, épp a fogó,
magas fű foglya lett, ha-hó!
Bajban van a kicsi tücsök,
fogja erősen a bürök;
oly szomorú, búsul nagyon,
segít valaki e bajon?
Nem lesz zene éjjelente,
bogárhad ül csendben este.
Arra jár egy pici manó,
el ne törjön az a vonó!
Kihúzza a tücsök lábát,
az rebeg is örök hálát;
felugrik egy hosszú fűre,
újra szól a hegedűje.

LUPSÁNNÉ KOVÁCS ETA
Bátor kismadár
Fűzfa ágán függő fészek: cinegéék háza,
kicsi madár kitekintget, az ebédjét várja;
egyedül van a fészekben, mert félt kirepülni,
testvérei hívogatják, gyere, nem kell félni!
de ő nem megy rovart szedni, - nagyon kínos az ügy,
zöld levelet eszik inkább, bőven van itt farügy;
szomszédban egy óriás fa, talán, ő a kőris,
áthajlik a cinegéhez, hívogatja ő is,
gondol egyet a kismadár, ráfekszik a szélre,
és megjön a bátorsága mire földet érne!
A ritmusra, a dallamra hamarosan rálel,
élelmet kereső útra száll a többiekkel.

Juhászné Bérces Anikó
Vonaton
Zöld lett a szemafor,
indul a vonatom.
Eltűnt az állomás,
megyünk szemlátomást.
A mozdony gyorsuló,
monoton nyomuló,
lelkemben doboló,
sínt meglovagoló.
Zakatol szüntelen,
döccen a síneken.
Vele fut az erdő,
versenyez a mező.
Víz tükre rákacsint,
- Száguldj csak - fűzfa int.
Szántáson őzikék,
szökellnek, óh, mi szép!
Megjött a kalauz,
orcáján nagy bajusz,
dörmögi kedvesen
- A jegyét, kedvesem.
Félhomály, szürkeség,
a lámpa még nem ég.
Utolér az este,
ránk terül vén teste.
Csillagot gyújt az éj,
holdvilág útra kél,
kíséri vonatom,
végig az utamon.

Juhászné Bérces Anikó
Repülőgép
Égen szálló gépmadár,
Nincs előtte akadály.
Búgó hang a hírnöke,
S megjelenik mögötte.
Magabiztos a légben,
Csíkot húz a kék égen.
Napsugár, ha rávillan
Kecses testén megcsillan.
Utasokkal van tele,
S csomagokkal raktere.
Villámgyorsan ér oda
A világon bárhova.
Kormánynál a kapitány,
Követi a célirányt.
Műszerfalat figyeli,
Fontos dolga ez neki.
A stewardess ügyesen
Mozog a fedélzeten.
Ételt, italt felszolgál,
Kedves mosoly az arcán.
Eközben a vasmadár
Egyre magasabbra száll.
Felrepül a felhőkig,
Szemed elől eltűnik.
A felhőkön áthatol,
S a hátukon lovagol.
Mintha habban fürödne
Minden fehér körötte.
Felhők felett azúrkék
A végtelen messzeség.
Égi útján száll tova
A levegő vándora.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
én a hercegnős és a mesés kifestőket szeretem
nagydobrogy szécsényi utca 5
(varga fanni, 2010.11.19 20:55)
én a hercegnős és a mesést szeretem
Ablak
(vámosi viktória, 2010.04.18 16:08)
Jeges tetőn van egy padás.
A padlásban van egy lakás.
A lakásban van egy ember.
Annak bizony szakálla kender!
Pécs,nagy imre út 1
(dili, 2010.02.12 18:38)Ez az oldal GAGYI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
lurkobolygo@gmail.com
(Lurkóbolygó, 2009.11.01 12:20)
Köszönöm a dicséretet!
az oldal szerkesztője
nagydobrogy szécsényi utca 5
(farga fanni, 2010.11.19 20:58)