VERSEK
Rögtön egy rendhagyó verssel kezdeném az oldalt. Egy nagyon kedves tanárom Gálfi Anikó tollából. Amellett, hogy (szerintem) nagyon szellemes, kiválóan alkalmas a LY betű gyakorlására is!
(angol gyermekvers, átdolgozta: Tótfalusi István)
zöld berek,
kószál benne két gyerek.
Pannika,
másiké meg
Jancsika.
zöld diót,
sose láttak
ennyi jót.
de a zsákjuk megtelik.
vár rájuk,
megveti a
kiságyuk.
lezárul.
halnak,
álomföldre utaznak.
vedret vittem,
hét szivárványt
merítettem.
korsót vittem,
teljes holdat,
merítettem.
elejtettem,
jaj, de sötét
lett köröttem!
éji égre,
szivárványom égi rétre.
MÓRICZ ZSIGMOND
A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed,
Sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed,
Milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
Lát egy csomó tehenet.
"Én vagyok a Mehemed!"
"Mi vagyunk a tehenek!"
Csodálkozik Mehemed:
"Ilyenek a tehenek?"
Számlálgatja Mehemed,
Hányfélék a tehenek.
Fehéret, feketét, tarkát,
"Meg ne fogd a tehén farkát!"
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek.
Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mert bántotta kutyám lábát!
Megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mert bántotta kutyám hasát!
Fáj a kutyámnak a hasa,
Odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtó sarkát,
Mert bántotta kutyám farkát!
(Magyar Népköltés)
Nyári rajz
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
ha hull a hó, nézegetem.
ez volt a ház, ez volt a tó.
Csibehad
mint egy puha selyempárna.
teste simul a kosárba.
Hívja őket Estike,
futnak hozzá sebtibe.
nem ereszti el magától.
furakodik mind s tömörül.
Friss kölest szór Esztike,
megtalálják izibe.
Kutya-tár
Megnyílott a kutyatár,
Síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Tízért fehér kutya jár,
Törzsvevőknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutyafülű Aladár!
CSUKÁS ISTVÁN
Hívogató
Szállj ide, szállj oda
pici szárnyon!
Mondd hamar, mond hamar:
ki a párom?
Én vagyok, én vagyok,
gyere értem!
Itt ülök tölgyfalomb
hűvösében.
Kicsi csacsi, kicsi kocsi
zokogva a világba.
Cini, cini, muzsika
Csini, cini, muzsika
Táncol a kis Zsuzsika
Jobbra dül, meg balra dül,
Cigánykoma hegedül.
(Népi mondóka)
ZELK ZOLTÁN TE IS TUDOD, Vándorlegény egyszer voltam, (Magyar népköltés) (Német gyermekvers, B. Radó Lili fordítása) DARÁZS ENDRE Sári néni NEMES NAGY ÁGNES A csiga Csip-csip csóka (Népi mondóka) GAZDAG ERZSI NEMES NAGY ÁGNES Szer-vusz, FECSKE CSABA Még egy pillantás anyára BÉKÉS MÁRTA Kismadár búcsúja De most már (Népi mondóka) A nehezének GAZDAG ERZSI KÁNYÁDI SÁNDOR Őszi ég JUHÁSZ FERENC A fű kiégett, ősz van újra, OSVÁT ERZSÉBET CSANÁDI IMRE Megy a nyár, a nevetős, (Magyar népköltés) NEMES NAGY ÁGNES Mi ragyog? OSVÁT ERZSÉBET Varázságyam JÓZSEF ATTILA WEÖRES SÁNDOR Kőkerítés szélinél ZELK ZOLTÁN CSORBA PIROSKA WEÖRES SÁNDOR Őszi éjjel MÓRA FERENC MÓRA FERENC Viharával, SEBŐK ÉVA Kamrakirály Oda mászom fel majd egyszer titokban, TASNÁDI VARGA ÉVA Ha valaki vígan él, SZABÓ LŐRINC Bú! Röf! Háp! MÓRA FERENC Nekividul erre Lackó, KISFALUDY KÁROLY Fogy már a nap melege, OSVÁT ERZSÉBET TÉNAGY SÁNDOR Fúj a szél Fúj a szél, CSUKÁS ISTVÁN Züm-züm-züm, zúg a szél, SZALAI BORBÁLA A legszebb színek HÁRS LÁSZLÓ KÁNYÁDI SÁNDOR Róka-mondóka Récém , tóban tocsogó, KÁNYÁDI SÁNDOR SZÉP ERNŐ Pattogatott kukorica Örülsz neki ugye Peti, Te is örülsz ugye Vica, Rázzák, rázzák, valamennyi SZALAI BORBÁLA Mesevilág Fehér lett a kert, az udvar, Csakhogy nem hó hullott rájuk, WEÖRES SÁNDOR Kacsa-úsztató OSVÁT ERZSÉBET Gergő sárkánya Ez a sárkány Ez a kislány jaj, de szép! Láttalak az ágyban, Összebújt öt kis madárka. - Kot – Kot – Kot, nagy titkot mondhatok! Gyere ide, Zsuzsika, Ezentúl jó leszek Vasárnap, vasárnap, Kutyasági labdarúgók Nem a hegyen, sem a völgyben, Hét malaccal hazamentem, Nézik a Holdat, az „Én is törpe, Novemberi naptár lapok Márton napján libát eszünk, Erszébet ha rázogatja dunnáját, András-napon véget ér a hónap, Zöldségeket mondunk Sárgarépa, Perecet vegyenek! Egy forint az ára! Szomszédunkban Fehérrel havat, Macska farka Csupa fintor, csupa folt, Ketten láttuk, senki más, Kató, Kati, katica, PÉTER ERIKA Csiklandós Hej, csiki – csiki! SZŰCS IMRE De jó volna, de jó volna, Megöregszel, akkor tudod, VERSEGHY ERZSÉBET Őszi hangulat Fújdogál OSVÁTH ERZSÉBET Fecskefiókák Fejem fölött BÍRÓ ANDRÁS Körbe - körbe, szép füzérben OSVÁTH ERZSÉBET Útra kél a falevél GÁSPÁR JÁNOS Hűvös van már... Hűvös van már, a bogárkák TORDON ÁKOS GÁSPÁR JÁNOS Dombon törik a diót Dombon törik a diót, a diót, WEÖRES SÁNDOR Kis versek a szélről Tekereg a szél, CSUKÁS ISTVÁN Az ősz szél Őszi szél rázza a fákat, GAZDAG ERZSI GÁSPÁR JÁNOS Egy-kettőre befejezem Esztendőre megismered az - Fittyet hányunk ősznek, Jó volna még MÓRA FERENC Öreg anyó nagy kendőben TÓTH ÉVA Hónapok Jegesmedve január, ZELK ZOLTÁN Jégből sütött tortát! ZELK ZOLTÁN Ejnye, ejnye, téli fák, NAGY LÁSZLÓ Dióverés Elsuhogott az a füttyös Levelek lengnek, akár a Áll a diófa, és érett Szaporább kopogás, csörgés Földre, fejekre, kosárba Már, mintha álmodnék,hallom Fagyban és nagy havazásban Majd csorgó hó lévén ring a CSUKÁS ISTVÁN Őszi tücsök hegedül Őszi tücsök hegedül, Hűvösek a reggelek, Viráglakó tündérek, Gombához dönti hátát, Jó volt, míg a búza közt, Szól a tücsök-hegedű: KISS DÉNES Vacogtató kocogó Megpatkoltan Az időnek
Ő IS TUDJA
Pej peripán lovagoltam,
Egyszer voltam, egyszer én,
Mindig csak az leszek én.
Nagy bakancsban vándoroltam,
Egyszer voltam, egyszer én,
Többet sose leszek én.
„Apámé!”
„Tudom én azt, szentem!
De apádat hogy hívják?”
„Éppen úgy, mint engem!”
hogy mondják a neved?”
„Nem kell engem hívni,
magamtól is megyek!”
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
Kiabál, kiabál.
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra!”
Hiába, hiába:
beugrott a
Szobába, szobába.
Kiabál, kiabál:
”Juj, a szobám
Csupa sár, csupa sár!”
úgy kerestem a csigát.
betettem a kocsiba.
kocsiztattam a csigát.
lásson ő is világot.
Csip-csip csóka,
Vak varjúcska,
Jó volt-e a
Kisfiúcska?
Ha jó volt a
Kisfiúcska,
Ne csípd meg őt,
Vak varjúcska!
Jön,
Sampusz,
a fekete krampusz.
egész nap csak kutyagolna,
ugatna a busznál,
ez a kutya uszkár.
gyönyörű a frizurája.
Sampusz,
te fekete krampusz.
nem lép ám a pocsolyába
iskolás lett mostanába’
siet hát az oskolába
járni már az iskolába
arra gondolt egyre-másra
hogy szert tegyen tudásra
hová viszi a nagy táska
hát persze az iskolába
iskolás a baktatása
avval nem rúghat labdába
igen nagy az izgulás ma
gyors a percek iszkolása
a tudásnak nagy az ára
kicsöngetnek nemsokára
ennyi elég is volt mára
ropogtass kedvedre Jóska!
tök, uborka, eszi Borka.
bab, csicsóka, harapd Máté!
tökleve, ha marad, iszom.
paprikából vagy egy tonna.
aki okos, hamm, bekapja.
érjen véget most az ének.
az ágon.
Fészkemben is
fázom.
útra kelek.
őszi szelek.
sugara,
melege
hív haza,
újra
visszatérek.
Újra
látlak téged.
énekem,
örülsz-e
énnekem?
sietek.
Kisfiú,
ég veled!
a nyomán február.
számtanirka,
felét már sok-sok
szám tarkítja,
másik felét is
mind teleírom,
megférnek szépen a
kockás papíron.
szilárd a lába,
kettesnek, hármasnak
hajlott a háta,
tátong a nulla,
az ötös: horgas,
perecet árul
sok kis nyolcas.
most neki kezdek,
s ha megtanultam
az egyszeregyet,
mind összeáll a
számsor és oszlop,
osztok és szorzok,
szorzok és osztok.
de bánom;
táncol az én írásom.
hogy imbolyog!
„f” betűm is tántorog.
penderül.
Az „e” mindjárt elterül.
hadsereg
ez a betűrengeteg!
megveti.
Nyelvét rám öltögeti.
hadsereg,
elbánok én teveled!
őszi ég
nézi a
tó vizét:
tó vize
őrzi még
nyári nap
melegét.
nyári nap
színarany
sugarak,
ugye még
nem hagy itt,
ugye még
melegít
éltető
sugarad.
itt marad
vár egy –két
hetet még,
ha lehet,
halogat.
messzi kék
messziség
hangjait
figyelőn,
ugye még
itt marad
te sok szép
madarad.
az őszi vándormadarak.
Kövér rajokban égre kelnek,
s az őszi légben énekelnek
a lassan szálló ég alatt.
s az ember újra megtanulja
becsülni a meleg nyarat.
A ködben úszó völgytornyokban
a csorda bőg, s az ezüst porban
a hegynek fölfelé halad.
esőt hozó!
Távozz, felhő,
záporozó!
Eleget áztunk,
eleget fáztunk,
libabőrös
lett a lábunk.
tűnj el,
gyorsan,
gyorsan!
már úton van.
akkor véged,
mint a pelyhet,
elfúj téged.
mesterséget.
ökörnyál, -
jön az ősz,
megy a nyár.
komolykodva jön az ősz,
csillamló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.
hogy megleljem reggel,
reggel,
mikor a nap felkel?
tedd az ágyad lábára,
ott megleled reggel,
mikor a nap felkel.
Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.
Mi ragyog?
Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.
nappal
olyan ágy, mint más.
valami varázs
s repül, repül velem
nagy magasra ő.
Már nem is az ágyam,
hanem repülő.
a nagy óceánon.
ezüst űrhajó.
hó, hahó, hahó!
olyan ágy, mint más.
elszáll minden varázs.
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
a míg szendereg a robogás,
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább –
aludj el szépen, kis Balázs.
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed
aludj el szépen, kis Balázs.
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka -
aludj el szépen, kis Balázs.
füle- farka szétáll,
itatója kicsi kút,
etetője mély tál.
tarka macska üldögél,
észreveszi a kutyát,
megmássza a szilvafát.
kár érte, kár,
Sárgul a táj,
kár érte, kár.
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
felhő röpül -
meg-megered,
már csepereg.
fát verdeső -
fázik a táj,
kár érte, kár.
peregnek a levelek.
Zöldjük fáradt barnaság,
pőrén táncol a faág.
tőle messze szállnak.
Hervadt fényű már a Nap,
az ég egyre rongyosabb.
fáradt, szomorú leszel,
fákról eső csepereg,
tócsa tükre reszketeg.
Ki az, aki rátalál?
Láttam: fecske szárnyán ült,
rámnevetett s elröpült.
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
hogy ő télen-nyáron,
örökkön-örökké
feketében járjon.
ághegyen a csóka,
arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
mit kellene tenni,
hófehér galambbá
hogy kellene lenni.
neveti a róka -,
fürödj meg a hóban,
te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
lesz rögtön belőled,
hogy magam se tudom,
mit higgyek felőled.
szót fogad a csóka,
nagy vígan leugrik
az ágról a hóba.
Az orra hegye se
látszik ki belőle,
kérdi is a rókát,
mit hisz most felőle.
csípte meg a róka,
s csapott nagy ozsonnát
belőle a hóba.
Róka-csípte csóka,
csóka-csípte róka -
így lett fehér galamb
a csókai csóka.
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat:
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!
nyomorával,
átaluszod a telet -
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet!
zöld, sárga és vörös,
és vannak szőlők, szalonnák, cukrok
és minden olyan különös.
szőlő, szalonna, cukor,
és biztos selymes kis vakondokok
is kuporognak ott valahol.
ahol mindenkinek almaszaga van,
piros kemence: nagy piros bödön
nő ki a földből toronymagasan.
annak tetejébe, hol a madár se jár,
ott üldögélek, lógázva a lábam,
s én leszek a kamrakirály.
bő ruhája
száll folyóra
téli tájra.
balra lebben,
játszik minden
őszi kertben.
dagadozva,
mintha éppen
dunyha volna.
alvó házon,
simogatja,
hogy ne fázzon.
betakarja,
fehér lesz a
patak partja.
pajkos széllel,
s átkarolja
őt az éjjel.
a juhász éppen úgy él.
Az erdőben, a mezőben
sétál, pipál, furulyál,
billeg-ballag, meg-megáll…
Jönnek a Kacsák!
Hej, de szomjas, hej, de éhes
ez a társaság!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábőg, hogy „I-á!”
Föl is, le is út:
mérges pulyka, te szereted
csak a háborút!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
Édesapja cirógatja,
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
mosolyogva ölbe kapja:
„Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó.
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
„Gyí, te Csillag, Kisvárdára!”
Kertünkben a cinege,
Csípős szél fúj a mezőn,
Farkas kullog az erdőn.
tejfehér.
Eltűnik,
a ház,
a tér,
erdő,
mező,
madarak,
a lámpákról
a kalap,
a kertből a kutyaól -
Fickó kutyánk nincs sehol!
Hogy segítsen? Tudja már!
fényes ujja,
s nicsak!
előbukkan újra:
a kertben
a kutyakuckó,
farkcsóválva
kutyánk, Fickó,
a rét,
mező,
madarak,
a lámpákon a kalap,
a ház, a tér, az erdő…
S köd, a vén tekergő
megszökött a dombon át.
Bottal üthetik a nyomát!
szaggat
levelet,
fütyölnek
gallyak,
cserepek.
Varjú károg
búsan,
feketén
felhők úsznak
házunk
tetején.
Ősz van,
tovaszáll
az öröm,
dér –gyöngy
szikrázik
a kövön.
Idebenn
kályhám
etetem,
tűz szeme
csillan
melegen.
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
táncol a falevél,
Züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
Piros az alma,
piros a meggy,
Pettyes ruhámon
piros a petty.
Piros a tulipán,
piros a paprika,
katicabogárnak
piros a lajbija
Ribiszkén, berkenyén -
piros a kaláris,
tűzpiros csizmás a
gilicemadár is.
Ha virít a pitypang -
sárga a virága.
Sárga minden napraforgó
kalapkarimája.
Sárga a kis méhek
Összegyűjtött méze,
kiskacsáknak, kislibáknak
sárga a pihéje.
Zizegő búzának
sárga a kalásza:
s aranysárga napsugarak
csurdogálnak rája.
kék nyíló
len virága,
szitakötő
fényes szárnya,
búzavirág
cakkos szirma,
s csészémen is
kék a minta.
Kék a szilva,
kék a kökény,
kishúgomon
kék a kötény,
s tán a kék ég
festékcseppje
csöppent a kék
nefelejcsre…
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfa-levelet,
néhány sor zöld szöveggel.
a nyáridőnek vége,
az erdő és vidéke.
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,
nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücsök gondja;
és új divatú kalapot
nem visel már a gomba.
Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon
és pitypang sincs a réten.
üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
„Téli szünet van; zárva.”
nevető tulipán,
mi van a kezedbe,
aranyos Julikám?”
mogyorósuhogó:
fényes aranykrajcár,
mint a nap, ragyogó!”
nevető tulipán,
ugye nekem adod,
aranyos Julikám?”
se mézeskalácsért,
oda nem adom,
senki szép szaváért.”
nevető tulipán,
mit csinálsz hát vele,
aranyos Julikám?”
aranymagot vetek,
az aranykrajcárból
aranyfát nevelek.”
nevető tulipán,
mi terem majd a fán,
aranyos Julikám?”
terem apukámnak,
gyöngyös aranyfüggő
terem anyukámnak!”
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt eg ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen tirárom,
vigye el a róka!
Kerekítő
Amott egy nagy kerek felhő,
alatta egy kerek erdő,
kerek erdőn kerek tisztás,
közepében kicsi kis ház,
abban lakik Kereki,
ki az erdőt kerüli.
Ha bácsi ott a járdán
A dagadó kukoricát
A rostélyon rezegteti.
Mikor forrón, illatosan
Szemed előtt megugrik a
Pattogatott kukorica.
Gyönyörű nagy hópehely lesz,
Ó de jó is azt elnézni,
No, de még jobb hamm, megenni.
fehér lett a
nagy világ!
Mesebrli kristályoktól
mesések a
kerti fák.
nem is dér és
nem is dara...
Mesés kertbe mesés fákat
varászolt a
zúzmara.
egy kacsa, két kacsa oda császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize, ki se látszik.
fura fajta.
Egy feje van
meg egy farka.
És a szája akkora -
befér rajta egy zongora.
Hát a farka,
hosszú farka,
száz színből van
összerakva:
csiricsáré, rikító.
Gergőt, Dorkát vidító!
Röpteti
a szél magasra.
Ha elszakad
a madzagja,
úgy elszökik világgá -
hét varjú sem talál rá.
mert üres az irka,
Azért béget, azért sír-rí,
mivel fogja teleírni.
irkáját a birka,
tele azzal, amit ismer,
a nagy bével meg a kissel.
Gyönyörű virágom,
Éjszínű szemeden
Kopogtat az álom.
Egy csillag, két csillag,
Szívemmel ringatlak,
Öt csillag, hat csillag,
Soha el nem hagylak!
kedves kedd,
szerdán sose kedveskedj!
Csütörtökre
péntek jön,
szombaton örvendj,
pénzed jön.
Vasárnapig
add kölcsön.
Ha egyet lép hozzám lép.
Ha kettőt lép tillárom!
A karomat kitárom.
Hogyha hármat lépeget,
mondok neki szépeket:
tipi-topi, kislányom,
jer ölembe, virágom!
levelek a fákon.
Limb-lomb suhogó,
alatta ül nagyapó.
Mellette élete párja,
néznek föl együtt a fára.
Fejük fölött a rigó
azt fütyüli: élni jó.
Ingben, rokolyában.
Jaj, de mi volt ott?
A lábad kilógott.
Csíkos volt! Csíkos volt!
Hiszen rajtad zokni volt.
Nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép, mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.
- Csip – Csip – Csip, ugyan mit?
- Háp – Háp – Háp, mondjad hát!
- Gá – Gá –Gá, esküdj rá!
- Kár – Kár – Kár, halljuk már!
- Mek – Mek – Mek, ne ijessz meg!
- Be – Be – Be, ki vele!
- Vak – Vak – Vak, nékem csak!
- Mú – Mú – Mú, szomorú!
- Kot – Kot – Kot, leltem egy kukacot!
szól a dudamuzsika,
hacacáré, haj,
bokázz egyet jobbra,
bokázz egyet balra,
göndörödjön, pöndörödjön,
az a szőke haj.
állíthatom
reggeltől estig
tetőtől talpig
csupa jó leszek
a füleimet ezentúl
mindig megmosom
rendbe rakom a ruhám
tiszták lesznek a körmeim
köszönök szépen mindenkinek
azt teszem csak
ami szép és jó
ha már jó leszek
és ezután az leszek!
nem verekszem
nem csúfolkodom
nem húzom meg a lányok haját
semmit sem teszek
amit nem szabad
a legeslegjobb gyerek én leszek
ha majd nagy leszek
mert ezt a sok jóságot
észben tartani azért
nem tudja egy ilyen kisgyerek!
de ne gyere későn!
Hadd nőjön a kedvem!
kopogtass a meggyfán!
tán még itthon lelnél.
szétgurul a kertben!
a világot járom.
engemet is várnak.
ugatják a rúgnivalót:
Ugatosi,
Haraposi,
Lefetyesi,
Lafatyosi,
Szőrborzosi,
Bozontosi,
Kislegyesi,
Kétfülesi,
Száztetüsi,
egy pedig a macskát leszi.
hanem egy nagy mesekönyvben,
nem oly régen, mostanában
sárkány lakott egymagában.
Zord az élet, nem derű
sárkánynak, ha hétfejű.
Ha köszöntik – Jó napot! -
emelhet hét kalapot.
ilyen nincs több egy se,
lehet benne kutyagolni
gyalog Budapestre.
a talpadon járhatsz.
Nagyon olcsón megkaphatod,
jó vásárt csinálhatsz!
Fogd erősen, mert elszalad!
Kicsit zsíros, kicsit kajla,
de a füled eltakarja!
ott aludtam éjjel szalmán.
három kismalacot vettem.
amíg a háromból öt lett.
s mind a tízet felneveltem.
száll a tavon,
ülnek a békák
hallgatagon.
éji csodát,
tőle remélnek
több vacsorát.
két törpe,
ülnek egy nagy
gödörbe.
te is törpe,
le is vagyunk
nagyon törve.”
s egész évben nem éhezünk.
Ha csontja hosszú, fehér,
hóval bórít minket a tél.
seperhetjük havas házunk utcáját.
Ha Katalin kopogós,
a karácsony tocsogós.
búcsút mondunk sok kövér disznónak.
Disznótorban sürgünk-forgunk,
malacfület kóstolgatunk.
burgonya,
kukorica,
paprika.
Karfiol és karalábé,
zöldbab, zeller, csalamádé.
Cékla, zöldborsó, saláta,
rebarbara, retek, spárga.
Káposzta, lencse, uborka,
vöröshagyma, kapor, torma.
Fokhagyma, tök, cukkini,
sóska, spenót, brokkoli.
Paradicsom, padlizsán,
zöldséget falj, kiskomám.
Frissek még, melegek,
ropogósak,
sósak,
szépen mosolygósak.
Jó lesz uzsonnára.
Öt falás,
hat falás,
a lyuk mind ráadás.
nyílt egy bolt.
Ha beléptem csengő szólt.
Árultak ott
- hallj csodát! -
csuda – fura portékát:
szúnyogcsípést,
sült galambot,
békalencsét,
makimajmot,
ugribugri
szöcskét, nyulat,
szivárványszín
szökőkutat…
De a legszebb egy kalap volt.
Kerek, mint a telehold.
Szalmakalap,
karimás.
Én vettem meg, senki más!
színes ceruzát,
Hányféle színből
állhat a világ;
próbáljuk ki, mert
hamar este lesz.
Minden ceruza
rögtön élni kezd,
ha elindítom
most a rajzlapon,
s a nagyvilágot
ide rajzolom:
kékkel meg tavat,
pirossal kendőt,
zölddel kerek erdőt,
arannyal napot,
barnával kalapot,
feketével füstöt,
sárgával rézüstöt,
ezüsttel egy ezüsttallért,
meg egy ezüstróka gallért,
s lilával, mert szebb nem lehet,
aláírom a nevemet.
Tarka – barka,
Három szarka
Rászáll arra,
De nehéz a
Három szarka,
Lekonyul a
Tarka – barka
Macska farka.
piros haja csupa kóc,
ide – lép, oda – lép,
a zubbonya búzakék.
lobog rajta pántlika,
viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
csupa masni, csupa, gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csoda karmazsin.
Éjszaka, erdőn meglestem,
róka – vadásszal kettesben.
mentünk: én meg a róka – vadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja két pici lámpa,
gurgula – hangja úszik utána.
ketten: én meg a róka – vadász.
katicabogárka,
piros pettyes ruhácskában
jössz velem a bálba?
nyisd ki ezüst szárnyad,
esernyője, napernyője
leszel a világnak.
borítsd rám a szárnyad:
átálmodom alatta majd
legszebb éjszakámat.
Tra – ta – ta,
Most kezdődik
A csata.
Papírcsákó
Fejemen,
Ezt a csatát
Megnyerem.
Lovam seprű:
Nyi – ha – ha,
Vágtat, mint egy
Paripa,
Kardom is van:
Fakanál,
Aki nem fut,
Pórul jár!
Lacikonyha
Susog a szél,
leng a ponyva.
Kinyitott a lacikonyha.
Sül a kolbász, a pecsenye,
illata száll, hív befele.
Tótágast áll
a bolond szél.
Te meg sem ebédeltél?
Kész a kolbász, hozza Dorka.
Jóllakhatsz már, vasgyúróka!
Pöcögtet a
csalafinta
kalapács,
bennem
csicsereg, a
bizsereg a
kacagás.
ha az öröm útra kelne,
és eljutna mindenhova,
ahol nem járt eddig soha.
ha a jónak szárnya volna,
ide szállna, oda szállna,
s mindenkivel cimborálna.
mégis kamat terem rajta.
milyen kincs a tulajdonod.
úgyis elfogy, úgyis elfogy.
milyen nagy volt a vagyonod.
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
kisétálunk a világba.
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
hol én rúgom. Hol meg apja.
az ősz széle
hullik a
fa levele,
viszi a szél,
zörgeti,
utca hosszat
görgeti.
Fél szemét
az öreg Nap
behunyta még
a minap.
Varjú kering
fák fölött,
gyászruhába
öltözött,
ennivalót
keresgél,
hűvös eső
szemerkél.
fecskefészek.
Mint erkélyről
ki-kinéznek
a fiókák,
anyjuk várva.
Vajo mit hoz vacsorára?
Mkor megjön,
van vígság fenn!
Tátva csőrét
négy eleven
pelyhes
fecskefióka -
mint négy tojás, egyforma.
Tollasodnak
napról napra.
Már mind szárnyát
bontogatja.
És egy reggel -
nagyot nézek!
Üres lett a fecskefészek.
Báli vigalom
táncolnak az almák,
Alma úrfi épp ma tartja
boldog lakodalmát.
A menyasszony Szilva Szidi
szilvakék ruhában
illeg-billeg a középen
nagy boldogságában.
A vőfély úr Málna Miska
is forgatja párját,
Dinnye Dini, Körte Klári,
épp a csárdást járják.
Táncolnak a többiek is:
a gömbölyded Piszke,
spiccel piros ruhájában
a puccos Ribiszke.
Aranysárga estélyiben
szép Szőlő is táncol,
a Naspolya Nándi meg a
Körtével viháncol.
Én eggyel sem találkoztam,
nem voltam a bálban, -
de reggelre mind megleltem
Katink kosarában...
zúg a szél,
útra kel egy
falevél.
Fürgén pereg
le a fáról
libben - lebben
földön táncol.
Széldalára
karikázik,
bukfencet vet,
gurigázik.
Búcsút integet
a fának,
felnevelő
jó anyjának,
felszökik a
szél hátára,
s repül ki a
nagyvilágba.
fáznak,
ezentúl benn a földben
tanyáznak;
hej, hej, nagy baj ez a kis
fecskének,
nem lesz miből élni
szegénykének.
Mennie kell a szegény
madárnak,
Odamegy, hol meleg napok
járnak,
a melegben bogárkák
repkednek -
a kis fecskék délre törekednek.
Búcsúzik a gólya
Búcsúzik a gólya,
Mocsarak lakója,
Holnap indul napkeletre,
Egyiptomba, napmelegre,
De visszajön kikeletre
Átrepül a nagy tengeren,
És Afrikából itthon terem,
Fészke hazavárja,
Nálunk a hazája.
rajta vissza, mogyorót, mogyórót,
tessék kérem megbecsülni
és egy kicsit lecsücsülni,
csüccs!
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?
Fúj a szél, fúj a szél,
De morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.
Széles világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.
lefújja a leveleket.
Velük fújja a sapkádat,
repül, többé meg nem leled!
Fuss utána, de hiába,
gyenge kezed el nem kapja,
világgá ment az a sapka!
Rigó - rím
Mondam a rigónak:
Fütyülj a diónak!
Neked érik dió.
Zeng rá rímnek: "Tillió",
Szólt a rigó: "Tillió",
nekem érik a dió,
millió és billió?
Itt rím rá: "Trillió!"
Megkérdeztem
a cicát,
miért nem hord
kis csizmát.
Sose fázna
a lába,
ha bedugná
csizmába.
Azt felelte
a cica,
nem kell neki
kis csizma,
mert ha csizmát,
hordana,
vasalt sarka
kopogna -
minden egér
elfutna...
Egerészni
hogy tudna.
Fújnak már a hideg szelek...
Fújnak már a hideg szelek,
lehulltak a falevelek;
lombtalan fák, hideg szél,
múlik az ősz, itt a tél!
abba jön az irka-firka.
ki meg nem, az irka-firkál.
megtölti az irka-firkám.
Bácsik, bocik, barkák, birkák
láthatók mint irka-firkák.
S ha betelt a firka-irka,
akkor kész az irka-firka.
ne lépj az utamba:
ceruzával, tollal bánni,
tanulni nagy munka.
kiborul a tinta,
dülöngélnek a nagybetűk,
foltos lesz az irka.
a holnapi leckét,
addig ügyeld, hogy is írom
a nagy-Cét, meg a kis-cét.
Á-t is, Bé-t is, Cé-t is,
olvasol sok szép mesét,
tudod a leckét is.
hűvös eső csepereg,
éhes csőrrel csiripelnek
csapzott tollú verebek.
rőt levele lepereg,
megtépázott koronája
sárkányokat ereget.
fagynak -
csipogják a verebek -
kenyérkével jól tartanak
tavaszig a gyerekek.
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.
Tördeli a száraz ágat,
Zokog, reszket a fa halkan:
Minek bántod az én gallyam?
Minek töltöd mérged rajtam?
Tört gallyat szed az erdőben.
Hálálkodva szól a szélnek:
Áldottja vagy te a télnek,
Favágója a szegénynek!
farkasfogú február,
morcos – borzos március,
ágas – bogas április,
mezőn járó május,
jó tanuló június,
játszópajtás július,
aranyalma szeptember,
orrát törlő október,
nagyothalló november,
didergő december.
ami éjjel-nappal zárva,
minden reggel és délután
beállít egy fókafiú
és vele egy fókalány.
Hóból főzött kakaó:
az is csak a mindig zárva
Észak-sarki cukrászdában
kapható!
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.
ez aztán a furcsaság:
hideg télen levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát!
sárgarigó is délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
kincsei válnak tőle:
szellő is bántja az ágát,
buknak a földre.
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak dörögnek.
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.
cirr, cirr,
Őszi tücsök egyedül
hegedül,
keresne meleg szobát.
cirr, cirr...
deret szór az ég.
Vadlúd, gólya elmentek,
nem szól kelep rég.
cirr, cirr...
nem táncolnak már.
Patakra se hajolnak,
holdfényben sem dalolnak,
elröpült a nyár!
cirr, cirr...
hegedülget a tücsök,
felszedték a szamócát,
csak hallgatja e nótát
a tors, az ág, a nád,
a bürök.
cirr, cirr,
ugrándozott a tücsök,
csúfolta az egeret
meg a sánta verebet,
varjút, mókust, gyereket...
Jó volt, míg a búza közt
ugrándozott a tücsök!
cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül
hegedül,
keresne meleg szobát.
kocog a fagy,
csengve-pengve
beüget.
foga is van,
orrot harap
és fület.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Tóth Éva: Hónapok című verséből kimaradt az augusztus.
Egyébként nagyon tetszetős a gyűjteményed, nem unalmas, régi és új versek, jó ritmusúak, tréfásak. Szeretem mindet!
Debrecen
(Vastagné Szűcs Gabriella, 2013.11.01 10:26)Nagyon köszönöm a verseket, egy versmondó versenyhez kerestem elsősöknek anyagot. Remélem fognak még feltölteni verseket. Köszönettel: Vné Sz. Gabi
5830 Battonya, Kossuth utca 42.
(Csathó József, 2012.01.28 17:29)
Sok aranyos friss és ismert verset olvashattam, a sajtóhibák kicsit zavartak, és a hideg szobában a sok téli verset olvasva majd megfagytam, de nagyon tetszett ez a kis ügyes összeállítás.
További sok sikert kívánok a még élő költőknek. Szeretettel
Cs. József
Re: 5830 Battonya
(lurkobolygo, 2012.01.28 18:12)
Kedves Csathó Jószef!
Örülök, ha elnyerte a tetszését a kis verses gyűjtemény. Remélem még sok szép és hasznos dolgot talál majd az oldalon.
Üdvözlettel: az oldal szerkesztője
didekik@gmail.com
(KDóra, 2016.11.04 09:59)