Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

sor60.gif

 

 VERSEK

 

Ismét egy rendhagyó verssel kezdeném az oldalt. Egy kedves látogató, Lelkes Miklós tollából született. Nekem személy szerint nagyon tetszik, remélem mások is így gondolják majd! Köszönöm szépen a verset!

 

LELKES MIKLÓS

IDŐMANÓ
 
Elmesélem, kedved ha jó,
mint is él az Időmanó.
Nos, egy kidőlt-bedőlt várban
ott éldegél egymagában.
Kezében ketyegő óra -
erről ismersz e manóra.
S álljunk meg egy fordulóra:
de furcsán jár ez az óra!
Játszol, s olyan jó a kedved?
Az időt is elfelejted.
A végén kél ilyen sóhaj:
- Elrepült az idő! Ó, jaj!
Ha nehéz a számtanpélda
/ez is előfordul néha/
másképpen jár ez az óra:
cammog, biceg mutatója.
A tanóra végtelennek
tűnik, mígnem csengő csenget.
 
Tudós könyvben ez lelhető:
egyformán jár minden idő,
akár télben, akár nyárban,
kis cipőben, nagy csizmában...
Megy az idő ugyanúgy ha
róka szerelmes a tyúkba,
avagy a tyúk szíve dobban:
pompás veres bundás ott van...
Tudós szájból ez hallható...
 

Mit szólsz hozzá, Időmanó?!

 

sor60.gif

 

OSVÁT ERZSÉBET
 
Járni tanul Gergő
 

A kilincsen
lengő,
piros pettyes
kendő.
Néz, nézi
Gergő,
de csudaszép
kendő!
Tipi-top,
egyet lép,
kettőt lép most
Gergő.
Övé lett
a lengő,
pettyes piros
kendő.

 

sor60.gif

 

OSVÁT ERZSÉBET
 
Évi autója
 

Piros,
fényes,
fürgén fut.
Eléri a kiskaput.
Megkergeti a cicát,
szedik lábuk a libák.
Tisztelik a tehenek,
bámulják a verebek.
Meghallják a töf-töf hangot,
menekülnek a galambok.
Az udvaron ő az úr.
Még a kakas is lapul!
Egy hibája van csak néki:
sehogy sem fér bele Évi.
Ennek oka semmi más:
ez az autó
törpe autó,
Évike meg – ÓRIÁS!

 

sor60.gif

 

ZELK ZOLTÁN
 
Este jó, Este jó
 
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
 
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

 

sor60.gif

 

ZELK ZOLTÁN
 
A sparherd, az mindig éhes
 
A sparherd, az mindig éhes,
nem kap enni, azért mérges,
Szaladna, de nem tud járni,
alig tud a lábán állni.

Ha elérné a fásládát,
fával tömné tele száját,
nekimenne a szekrénynek,
felfalná az asztalt, széket -
s ha akkor is éhes lenne:
még engemet is megenne!

 

sor60.gif

 

GAZDAG ERZSÉBET

Tarka cica, fehér cica…

Tarka cica,
Fehér cica, jaj!
Meglátta, hogy
Kemencén a vaj.
Tarka cica,
Fehér cica
Egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
Elolvadt a vaj.

A gazdasszony
Haragjában
Seprût fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
Tarka cicafej!

 

sor60.gif

 

SZÉP ERNŐ
 
Roller

Két l-lel, két r-rel
Robogok rollerrel.
Nem ír fel a rendõr,
A kocsim fel nem dõl.
Senkit baj ne érjen:
Mindenki kitérjen!
Futva sántikálok,
Aztán vígan állok.

Mint kõszikla állok,
Ugye imponálok!

 

sor60.gif

 

ZELK ZOLTÁN
 
Egyenes meg Görbe
 
Jön előre Egyenes,
vele szemben Görbe.
(Miért járnak egyenest,
miért nem járnak körbe?!)

Hátrál most Egyenes,
háttal neki Görbe.
(Miért mennek hátrafelé,
miért nem mennek körbe?!)

Végül aztán Egyenes
s vele együtt Görbe
se hátra, se egyenest,
járnak már csak körbe!

 

sor60.gif

 

SZÉP ERNŐ
 
A cicánk

Itt helyben született
Pesti tetõ alatt,
Szereti nagyon a
Tejet meg a halat.

A cicánk lakása
Ötödik emelet,
Soha életében
Nem látott egeret.

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Szunnyadj, kisbaba
 
Szunnyadj, kisbaba,
őriz halk szoba,
zsongó éjszaka,
csillagfény.
 

Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém.

 

sor60.gif

 

OSVÁT ERZSÉBET
 
Amikor még kicsi voltál
 

Az első almát,
amikor megkaptad,
tömzsi kezedben
meg-megforgattad.
Azt hitted, golyó,
vagy talán labda.
Elgurítottad
erre meg arra.
Majd mást gondoltál,
beleharaptál.
És akkor egy jót,
nagyot kacagtál.

 

sor60.gif

 

TARBAY EDE
 
Dagadj, dunna
 
Dagadj, dunna,
kis paplan,
csíkos, pöttyös,
huzatban:
puffadj, párna,
pufóka,
varjatok a
lakókra.

Most mosdanak,
víz csobog,
papucskájuk
nyiszorog.

Suttogó két
kislányok,
virágforma
zsiványok,
jó éjszakát
kívánok!

 

sor60.gif

 

ORBÁN OTTÓ
 
Egyformák

Kati és Eszter
egyformák,
nincs is náluk
egyformább.

Egyik kicsi, a
másik nagy.
mégis mása a
másiknak.

Ha kicsi, ha nagy,
békén sose hagy.

 

sor60.gif

 

ÁGH ISTVÁN
 
Virágosat álmodtam
 
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,

édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

 

sor60.gif

 

PETŐFI SÁNDOR
 
Füstbement terv
 
Egész úton – hazafelé -
azon gondolkodám:
miként fogom szólítani
rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
a kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
szebbnél szebb gondolat,
míg állni látszék az idő,
bár a szekér szaladt.

S a kis szobámba toppanék….
Röpült felém anyám….
S én csüggtem ajkán…. szótlanul….
mint gyümölcs a fán.

 

sor60.gif

 

JÓZSEF ATTILA
 
Mama
 
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Ha nap süt a rétre

Ha nap süt a rétre
a rét közepére
gyerünk gyerekek, csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
rakjunk güzü-csapdát,
csattogjon a csillagos ostor.

És este a réten
a rét közepében
tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
északi széllel
oda járjon vissza az álmunk.

 

sor60.gif

 

KÁROLYI AMY
 
Arany ablak
 
Nyugvó nap fényét
őrzi az ablak.
Kisleány olvas
háttal a napnak.
 
Leckét betűzget
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.

Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.

 

sor60.gif

 

KÁROLYI AMY
 
Tanyasi iskolások
 
Betűt vetni porba kezdtél,
öreg szüléd tanított,
ki bánta, hogy az ábécét,
tudod-e vagy nem tudod?
Az iskola messzi volt,
apró csizmád sose volt.

Anélkül is lehetsz béres,
bojtár, zsellér és cseléd,
minek nagyon megnövelni
a falusi csepp-eszét?
Messzi volt az iskola,
nem jutottál el oda.

Lehetsz most már orvos, mérnök,
tanár, bíró, tanító,
tanulj pajtás, így lehetsz majd
másokat is tanító.
Tiéd már az iskola,
egyenes az út oda.

 

sor60.gif

 

SZÜDI GYÖRGY
 
Csillebérc este
 
Csillebércen szebb az álom,
mint bárhol a nagyvilágon.
Készülődjünk lefekvésre,
megjött az est Csillebércre.

Nem vasúton, nem az úton,
sietve jött a Tejúton -
Nem érkezett közénk gyalog,
háton hozták a csillagok.

 

sor60.gif

 

KÁROLYI AMY
 
Tik-tak, szól az óra
 
Tik-tak, tik-tak, szól az óra,
zsebóra és falióra,
karóra és toronyóra,
körbe jár, körbe jár,
körbe jár a mutatója.

… Nem múlhat el félórácska,
nem múlhat el pillanat,
amit nem mér meg az óra,
kismutató, nagymutató,
minden percen áthalad.

Megméri, hogy mennyit füttyent
hajnaltájban a rigó,
megméri, hogy mennyit alszik
Petike meg Anikó.

Megméri, hogy mennyit tanul,
ír és rajzol a gyerek,
mennyit mosdik, sétál, játszik,
segíteni hogy szeret?

Azért jól figyeld az órát:
minden perce színarany,
ne légy rest és ne légy lomha,
töltsd a napot hasznosan!

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Pletykázó asszonyok
 
Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! –

 

sor60.gif

 

KALÁSZ MÁRTON
 
Puli
 
Lóg a puli nyelve,
nyalint a folyóba.
Keveri a habot. Talán
horgászna alóla?

Kunkori nyelvecske,
piros csali-forma.
Bekapná az öreg harcsa,
tudom, ugrándozna.

 

sor60.gif

 

BÁRÁNYKA
 
- Hol jártál, báránykám?
- Zöld mezőben, asszonykám!
- Mit ettél, báránykám?
- Édes füvet, asszonykám!
- Mit ittál, báránykám?
- Forrásvizet, asszonykám!
- Ki vert meg, báránykám?
- Szomszédlegény, asszonykám!
- Sírtál-e, báránykám?
- Sírtam biz én, asszonykám!
- Hogy sírtál, báránykám?
- Ehem-behem, asszonykám!
 

(Népköltés)

 

sor60.gif

 

HAJNAL ANNA

A kiscsikó

Anyám alatt aranyalom,
tejet iszom, ha szomjazom,
s anyám meleg oldalában
melegítem gyönge hátam.

Zúghat odakinn az eső,
zöld lóhere zöldebbre nő,
nekem kaszálja a gazda,
hadd nőhessen szépre, nagyra.

Zúghat odakinn a szél is,
szívem nem remeg, ha fél is,
tető alatt fekszem bátran,
anyám meleg oldalában.

Hát a farkas? Kiscsikó?
Éhes ám, ha hull a hó!
Engem meg nem ehet ő.
Megvéd gazda, fal, tető!

És ha gazda megmarad,
Ha fékez is: simogat,
Etet, itat, fölnevel,
Ha zaboláz, megölel.

 

sor60.gif

 

GAZDAG ERZSI
 
Aranypáva
 
Fölszállt a nap:
aranypáva
hajnali szél udvarába.

Aranytollát
vedli, hányja
hajnali szél udvarára.

Ékes lábát
váltogatja,
estig magát mutogatja.

 

sor60.gif

 

ORBÁN OTTÓ

Az ég

Miből van az ég?
Levegőből.
Láthatatlan malma
szelet őröl.

Hajnalban a lisztje piros,
délben kék,
délutánra kosárban
a fényesség.

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Kezdődik az iskola
 
Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra, egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.

 

sor60.gif

 

KIOLVASÓ
 
Macska, macska,
csacska macska,
fürge, mint a
kishalacska.
Ide fut,
oda fut.
Peti, Kati
hű, de nézi,
fusson, aki
utoléri!
 

(népköltés)

 

sor60.gif

 

JÓZSEF ATTILA
 
Töredék
 

Dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy csillag megy az égen,
úgy érdemes!

 

sor60.gif

 

KASSÁK LAJOS
 
Angyalföldiek
 
Játsszunk mókás játékot,
te leszel a mackó,
én leszek mókuska,
ágak közt csavargó.

Mókuslányka fülébe
akassz gyémántfüggőt,
neked pedig veszek én
ébenfa fütyüllőt.

Elindulunk világgá,
rézkarikát hajtunk,
sátorfánkra ezüstből
csengőket akasztunk.

Ha ruha kell, az is lesz,
napsugárból szőjük.
Ha ránk száll az alkonyat,
elbúcsúzunk tőlük.

Angyalföldi harangok
ne sírjatok értünk.
Vidám pesti gyerekek
semmitől sem félünk.

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Kutyabál
 
Árkon-bokron kutyalakodalom,
kis virágos faházak,
uszkár-bőgő, puli-citera szól,
réten-erdőn bokáznak.

Csont, kolbászhéj emeletesen áll,
tejfölös dézsa, rocska,
árkon-bokron ropog a kutyabál,
elszalad mind a macska.
 

 

sor60.gif

 

ZELK ZOLTÁN
 
Horgászok
 
Ez is Mari, az is Mari,
ül a parton a két Mari,
és még ezer horgászok,
a kezükben horgászbot,
de csak a két lány fog halat,
ezer horog üres marad -
Jaj!
 

Hamvad az ég, lemegy a nap,
gurul, mint egy piros kalap.
Ezer horog, ezer harag,
csuka, keszeg mind úgy harap,
fog a két lány annyi halat,
a Dunában egy se marad -
Jaj!

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Olvadás
 

Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp,
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.

 

sor60.gif

 

NEMES NAGY ÁGNES
 
Dél
 
Nagy ollóval vágja a nap
rövidre mind az árnyakat,
és úgy cikáz, hogy pontosan
mindenek napos árnya van.

Csak a folyó szökik maga,
árnyatlan, mint az éjszaka,
s hogy látsszék – mint madár a tollát,
kibont két, villogó vitorlát.

 

sor60.gif

 

CSANÁDI IMRE
 
Doromboló
 

Fagy kinn, fagy,
hó van nagy -
most ideje,
most fagyjon,
akár bele -
szakadjon,
csak a kályha mormoljon,
vén cirmos doromboljon:
elnyugszunk
esténként
édesanyánk
meséjén.

 

sor60.gif

 

Elmegyek, elmegyek

Elmegyek, elmegyek,
hosszú útra megyek,
hosszú út porából
köpönyeget veszek.

Búval és bánattal,
kizsinóroztatom,
hulló könnyeimmel
ki is gomboztatom.

Fudd el, jó szél, fudd el
hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát,
az én szívem búját.
 

(Népköltés)

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Építők
 
Szív dobban,
szív dobban,
kalapács koppan, tűz lobban.
Feszül a híd, dörög az új gyár,
virul az ország, újra él már!
Még-szebben,
még-jobban
kalapács koppan, szív dobban.
 
Hej, rajta,
Hej, rajta,
kezet ád az új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,
szívek a légben az összeérnek.
Mély víznek
két partja,
nagy erős vashíd döng rajta.

 

sor60.gif

 

PETŐFI SÁNDOR
 
A kutyák dala
 
Süvölt a zivatar
a felhős ég alatt,
a tél iker fia,
eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? Mienk
a konyha szöglete,
kegyelmes jó urunk
helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs,
ha gazdánk jóllakék,
marad még asztalán,
s miénk a maradék.

Az ostor, az igaz,
hogy pattog némelykor,
s pattogása fáj,
no de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
ismét magához int,
s mi nyaljuk boldogan
kegyelmes lábait!

 

sor60.gif

 

PETŐFI SÁNDOR
 
A farkasok dala
 
Süvölt a zivatar
a felhős ég alatt,
a tél iker fia,
eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
ez, amelyben lakunk;
nincs egy bokor se, hol
meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
az éhség ott belül,
e kettős üldözőnk
kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik;
a töltött fegyverek.
A fehér hóra le
piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk,
s átlőve oldalunk,
részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!

 

sor60.gif

 

KASSÁK LAJOS

Biztató
 
Építők, építők,
világot szépítők,
ragyogó ég alatt
húzzatok magasba
vasbeton falakat.

Ácsok és kovácsok
jól megvasaljátok
házaink új sorát,
föléjük tegyetek
vörösréz kupolát.

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Budapesti dunapart télen
 
Lassú felhő-árnyék
száll a jég fölött
nagy folttá terülve
a két part között,

majd odébb húzódik
a Lánchídon át,
választ vánkosául
egy zöld kupolát,

ott se vár sokáig,
tovább szálldogál
és mögötte lassan
jő az esthomály.

 

sor60.gif

 

JÓZSEF ATTILA

Szeretném,
 
Szeretném, ha vad almafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
s hogy testemből jóllakhatna
minden éhező kis gyermek
árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
s minden egyes árva gyermek,
ha keserű könnye pereg
felkeresné s könnyeivel
öntözné meg a tövemet.

Szeretném, ha vadalmafa lennék,
mi ha majd egykor kiszárad
és a télapó kivágat,
lángjaival felszárítaná
könnyeit a bús árváknak.

S ha csakugyan vadalmafa lennék,
volna öröm a földön és
sehol semmi bú, szenvedés
s ha mosolygó fejeket nem
bántaná az elköltözés.

 

sor60.gif

 

ORBÁN OTTÓ
 
A víz
 
A Nap a tűz,
a Föld az üst,
a pára, a gőz,
olvadt ezüst.
 
De hogyha kihűl,
tóvá kerekül,
földrészek viselik
ékszerül.

 

sor60.gif

 

KISS DÉNES
 
Csillag iszik
 
Az ember, mert ez is dolga,
kirándulni ment a holdra.

Űrhajója vitte, hozta,
a kozmoszban elringatta.

Tejút-fának fényes ágán
csillag-rigó ragyog sárgán.

Pályájukon mind a bolygók,
örökmozgó napraforgók.

Az ember, mert ez is dolga,
kirándulni jár a holdra.

Hold porában ember táncol,
csillag iszik lábnyomából.

 

sor60.gif

 

KISS DÉNES
 
Gyárlátogatás
 
Csitteg-csattog,
pitteg-pattog,
dibben-dobban,
kippen-koppan,
rippen-roppan
ez a gyár,
hol a sok gép
a sok ember,
fúr, farag, vág,
kalapál.
 

Kunkorodik
göndör forgács,
gőzkalapács
hubbanik,
csitteg-csattog,
pitteg-pattog,
dibben-dobban,
kippen-koppan,
rippen-roppan,
jól halad a
munka itt.

 

sor60.gif

 

ORBÁN OTTÓ
 
Mese
 
Elindult a forrás
patak iskolába,
köveken, kavicson
porzott a lába.

Zöld mezőre érve
folyó lett belőle,
vastag a dereka,
zöld a bőre.
 Világot járva
lett belőle ember,
a Nagytanácsban
ősz hajú tenger.

 

sor60.gif

 

VÉGH GYÖRGY
 
Álom egy helikopterről
 
Ha volna egy kis helikopterem,
bejárnám az egész földtekét!
Megnézném, hogy a jeges-tengeren
július huszadikán van-e jég.
A málnaszörpömet behűteném,
s a Tűzföldön innám meg jegesen,
s a karácsonyt is távolt tölteném,
méghozzá a Húsvét-szigeteken.
Onnan meg elberregnék Nápolyig,
kicsit köröznék a Vezúv felett,
vennék jó néhány mázsa nápolyit,
mert az Nápolyban mindig friss lehet.
Bizony, nem unatkoznék sohasem,
megnézném Afrikát és Ázsiát -
mert ha volna egy helikopterem,
az enyém lenne az egész világ!

 

sor60.gif

 

Lám megmondtam, bús gilice
 
Lám megmondtam, bús gilice,
ne rakj fészket az útszélre,
mert az úton sokan járnak,
téged, rózsám, feltalálnak.

Csak rakj fészket az erdőre,
annak is a közepére,
cédrusfának tetejére,
fügefának levelére.
 

(Népköltés)

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Kergető
 

Róka-róka réten,
fuss a holdas égen,
hagyd itt lenn a házat, erdőt,
kapsz nyakadra ezüst csengőt,
fényes felhőn csilingelhess,
csillagokkal versenyezhess,
hallihé-hallihó!
Azt hiszik, hogy kiscsikó.

 

sor60.gif

 

WEÖRES SÁNDOR
 
Regélő
 
Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik meg az ükapját, róka rege róka,
hozzávágta kalapját, róka rege róka.

 

sor60.gif

 

SEBŐK ÉVA
 
Tűzmanó
 
Tűzmanó csücsül
a lángban,
faldossa a fákat
falánkan.

Ki ne gyere, tűzmanó,
rőtszakállú fa-faló!
Kinn nincsenek pirosak,
veresek,
a meleget hiába,
keresed,
mert a fák deresek,
a mezők havasak…


Maradj a kályhában,
ott pattints szikrákat,
ott szítsd a parazsat.

 

sor60.gif

 

HAJNAL ANNA
 
Szánkón
 
Húzza a szánkót hegynek fel,
szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le?
Ujjong a Jankó hegyről le!
De puha fehér dunna a hó!
Még felborulni is jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
szuszog a Jankó, de húzza még.

 

sor60.gif

 

CSUKÁS ISTVÁN
 
Sün Balázs
 
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
 
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
 
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
 
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
 
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház.”
 
 „Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
 
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
 
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
 
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
 
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
 
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
 
 „Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
 
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”
 
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
 
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
 
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
 
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!” 

 

sor60.gif

 

BENEY ZSUZSA
 
Tíz pici vándor
 
Tíz pici vándor
trappol az úton,
ki a szobából,
be a szobába.
 
Tíz pici vándor
fürödni indul
cérnapatakba,
kék pocsolyába.
 
De nem mehetnek!
Pedig sietnek!
Gyorsan felkapják
cipőbe dugják
a tíz kis vándort.
 
Nem kiabálnak,
bent a sörétben
csöndben sírdogálnak.

 

sor60.gif

 

ORBÁN OTTÓ
 
Kisördög
 
Hétfő, szerda, csütörtök,
Kati mint a kisördög.
 
Bajusza van lekvárból,
kilóg a hasa a nadrágból,
minden holmit szétrámol.
 
Jön,
megy,
dörömböl.
 
Nem telik ki nagyobb lárma
három szekér töröktől.

 

sor60.gif

 

PETŐFI SÁNDOR
 
Anyám tyúkja
 
Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
 
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobából.
 
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
 
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsülje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. -
 
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberül szolgáltál.
 
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.

 

sor60.gif

 

PETŐFI SÁNDOR
 
Arany Lacinak
 
Laci te,
hallod-e?
Jer ide,
jer, ha mondom,
rontom-bontom,
ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
meg talállak csípni,
így ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
s nyisd ki füledet,
nyisd ki ezt a kis kaput;
majd meglátod, hogy mi fut
rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
szállj be Laci fejibe.
 
Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt víz a vederbe',
kapta magát, telemerte.
És vajon minek
merítette meg
azt a vedret?
Tán a kertet
kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?… Nem biz a.
Telt vederrel a kezében,
a mezőre ballag szépen,
ott megállt és körülnézett;
ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott…
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát…
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja
Mire van hát?
Ebugattát!
 
Már csak megmondom, mi végett
nézi át a mezőséget,
a vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
ott az ürge,
hű, mi fürge,
mint szalad!
Pillanat,
s odabenn van,
benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
odanyargal egyenest,
a lyuk mellé,
s beleönté
a veder vizet;
torkig tele lett.
A szegény kis ürge
egy darabig tűrte,
hanem aztán csak kimászott.
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csípték,
nyakon csípték, hazavitték.
S mostan…
Itt van…
Karjaimban,
mert e fürge
pajkos ürge
te vagy, Laci, te bizony!

 

sor60.gif

 

TAKÁCS ZSUZSA
 
Óvodások
 
Körbejárnak, körbe,
leülnek a földre,
visszafele elindulnak,
feleúton megfordulnak.
Felállnak a földről,
kiállnak a körből.
Kiabálnak, ki-be járnak,
megfordulnak, visszaállnak.
 
Dombon törik a diót.
 

 

sor60.gif

 

FECSKE CSABA
 
Bajusz
 
Egyszer vót, hol nem vót,
ha nem vót is régen vót:
a nagyapám bajusza
nem fért be a faluba.
Ha nem fért, hát levágták,
hét kaszával kaszálták,
kaszálták, kuszálták,
három hétig csupálták.
Nagyapám csak kacagott,
s három boglya bajuszáért
vett egy szopós malacot!

 

 

 

sor60.gif

 

SZABÓ LŐRINC
 
Kicsi vagyok én...
 
Kicsi vagyok én
majd megnövök én
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.
 
Kicsi vagyok én
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.
 
Kicsi vagyok én
bátor leszek én
óriások palotáját
elfoglalom én.
 
Kicsi vagyok én
nagy úr leszek én
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
 
Kicsi vagyok én
vezér leszek én
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

 

sor60.gif

 

K. LÁSZLÓ SZILVIA
 
Ki súgja meg?
 
Ki súgja meg az erdőnek,
Mikor cseréljen ruhát?
Hogy lehet a zöld lomb helyett
Ősszel sárga minden ág?

Mitől van, hogy hetek múlva
A sok levél lepereg?
Mire tél jön hóval, faggyal,
Az erdő már szendereg?

Ki ébreszti fel tavasszal,
Amint szól a madárdal?
Ki az, aki az ágakat
Telehinti virággal?

Vajon ki az, ki ügyesen
Vezérli az egészet?
Nem más, mint a bölcs és gondos,
Kedves, öreg Természet.

 

sor60.gif

 

K. LÁSZLÓ SZILVIA
 
Tizenkét hónap
 
Januárral indul az év,
Decemberrel vége már.
Azt hogy éppen merre járunk,
Megmutatja a naptár.

Január – jegyes-havas a határ
Február – fürgén siklik ez a szán
Március – már felébredt a mókus
Április – ág mutatja rügyeit
Május – madarakról zengő kórus
Június – jókedvűen, te is fuss!
Július – játékos, napfényben dús
Augusztus – aranyló nyár, lassan múlsz
Szeptember – szőlőt szed most sok ember
Október – ólmos, szürke reggel
November – nehéz szél jön, sereggel
December – deres lett a hóember.

Mint tizenkét karcsú madár,
Úgy szállnak a hónapok,
Három-három együtt repül,
Így telnek az évszakok.

Megunta a tél már
fehér köpönyegét,
intett a tavasznak:
- Gyere megint szomszéd!

 

sor60.gif

 

OSVÁT ERZSÉBET
 
Odalett a meleg
 
Sándor, József, Benedek,
hű, de lusták lehettek!
Hol a meleg?
Hát a zsákok?
Nem győztünk már
várni rátok.

- Hoztunk, hoztunk meleget,
siránkozik Benedek.
- Ahogy jöttünk vizen át,
kilyukadt a három zsák.
A meleget bekapták
mindenestül a harcsák.

 

 

 

sor60.gif

 

ANDÓK VERONIKA
 
Tavaszodik
 
Havasak a hegyek-völgyek,
Alszanak az álmos tölgyek.
De most, íme, friss szél támad,
Csiklandozza a faágat.

Bokrok közé ködök ülnek,
Ág hegyére települnek,
És titkon a nagy-nagy csendben
Valahol egy jégcsap cseppen.

Nappal a fény melegebb már,
És a hóból nincs más, csak sár.
Majd egy reggel mosolyogva
Hóvirág ébred a napra.

Fűzfa ága barkát ringat,
Integet a vadgalambnak,
Szólaljon meg: itt az idő!
És a tavasz, hipp-hopp eljő.

 

sor60.gif

 

ZELK ZOLTÁN
 
Hóvirágok, ibolyák
 
"Jó reggelt, Nap, ég, hegyek,
aludtunk egy éven át.."
Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.
 
"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.
 
"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"
 
"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.

 

 

 

sor60.gif

 

CZEGLÉDY GABRIELLA
 
Áll a bál
 
Farsangi fánk,
pufóka,
teremben áll
a móka.
 
Kéményseprő,
Piroska,
a szakács meg
a kukta
 
ropják együtt
a táncot,
mind megeszik
a fánkot.

 

sor60.gif

 

GAZDAG ERZSI

 
Itt a farsang
 
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
 
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.
 
Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.

 

sor60.gif

 

CSOÓRI SÁNDOR
 
Farsangi kutyabál
 
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsangnak napján
minden kutya
bálba gyalogolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.
 
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

 

sor60.gif

 

OSVÁTH ERZSÉBET
 
Sül a fánk
 
Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.
 
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
 
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
 
Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

 

sor60.gif

 

VIDOR MIKLÓS
 
Bolond-bál
 
Bolond-bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
 
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre,
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
két füles dinnyével golyózott.
 
Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj-
-paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!-
ilyen volt a híres
bolond-bál.

 

sor60.gif

 

LÉVAY ERZSÉBET 

Farsang napján
 
Farsang napja eljött már,
kezdődik a jelmezbál,
zeneszóra vígan lép,
ring a tarka báli nép.
 
Nagy mulatság van itt ma,
ezerféle maskara
perdül-fordul, integet,
búcsúztatja a telet.