Ibolyalevélen
bogárka-könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
Örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!

KESZELI FERENC

Kis állatkert (részletek)

A zsíráf
Nem vagyok zebra, ki stráfos:
karcsú külsőm szép, zsíráfos.
Nyakam hosszú, de nem görbe,
ritkán nézhetek tükörbe.
Ott, hová a nyakam felnőtt,
ott látom a gomolyfelhőt.

A bálna
Akár nőtlen, akár nem nős,
a bálna hatalmas emlős.
Ahogy született: meztelen,
tengerben úszkál nesztelen.

A szöcske
Fürge a szöcske, akár a szikra,
mindegyik lába nyakig-lábikra.
Pattan a szalmán, szökdel a réten,
milliót ugrik egyetlen héten.

A szamár
Szamár vagyok - büszkén vallom,
s büszkén hordom füleim.
Gúnyszavatok meg se hallom
- így neveltek szüleim.

A páva
Páva vagyok: gögős, büszke,
de nem buta, mint a kecske.
Az igaz, hogy nincsen szarvam,
ámde ékszer minden tollam.

Pávián
Majom vagyok: pávián.
Nevem tudod? Fábián.
Fa tetején henyélek,
banán-kolbászon élek.

KESZELI FERENC

 

Takarodó

 

Megkérdeztem Leventét:

látott-e naplementét?

Azt mondta, hogy nem látott,

égre szájat nem tátott.

 

Hány az óra, Levente?

A nap vajon lemente-e?

Mert ha a Nap lement, Mári

- mint egy kerek ementáli,

Levente is, Mári is -,
mars az ágyba máris!

 

 

PURZSÁS ATTILA

 

Tavaszvárás szép ünnepe

 

Itt a tavasz, eljön végre

közeleg a húsvét,

minden gyermek kicsi szíve

várja ezt már oly rég.

 

Tudják hogyha jön a nyuszi

lesz majd sok ajándék,

sok - sok színes hímes tojás,

csokinyúl és játék.

 

Mennyi - mennyi vidám perc és

mennyi csodás érzés,

felszabadult gyermekkacaj,

szeretet és féltés.

 

Sok csillogó gyermekszemben

csak örömöt látni,

nyuszipajtás jó hogy itt vagy

öröm téged várni.

 

Elhozod a vidámságot

a tavasz jön veled,

kikelet lesz a szívekben

s elűzöd a telet.

 

Várja ezt már nagyon régen

minden gyermek s felnőtt,

a húsvét szép ünnepére

eltűnnek a felhők.

 

Sok vidámság, gyermekzsivaj

töri meg a csendet,

nem zavar ez senkit se most

nem sért semmi rendet.

 

Húsvétot ül minden ember

s locsolkodni készül,

a lányok is készülnek már

piros tojás szépül.

 

Sok kisgyermek tanulgatja

a locsoló verset,

locsolásért a jutalma

egy hímes tojás lesz.

 

Szép hagyomány lett a húsvét,

Jézus szép ünnepe,

feltámadás és megváltás,

ez az üzenete.

 

Megtanulja minden gyermek

húsvét ünnepével,

szeretet és megbocsájtás

jár Jézus nevével.

 

Tavaszvárás szép ünnepe

húsvét újra itt van,

megdobbantja a szíveket

a bánat elillan.

 

Tavasz lesz a szívekben is

erre várunk régen, 
csak béke és szeretet lesz 
higgyünk a mesében!

 

 

KUFÁR RÓZA

 

Locsolóvers

 

Hajnali harmatban,

Selyemfüves réten,

Ezer virág friss illatát

Kalapomba mértem.

 

Rozmaringos hintón

Repültem idáig,

Kék nefelejcs, tulipános,

Takaros házig.

 

Van ennek a háznak

Olyan virágszála,

Kinek harmat rózsavíztől

Kivirul orcája.

 

 

 

PÁLFALVI NÁNDOR

 

Húsvét

 

Húsvét van, húsvét van, szép tavaszi ünnep,

kisfiúk, kislányok, úgy örülnek ennek.

A kislány tojást fest, a locsolót várja,

s készül a kisfiú kedves mondókára:

 

"Akihez én jöttem, mint a virág olyan,

azért is siettem, hogy most meglocsoljam.

Ez a kicsi bimbó illatosan nyíljon,
engem ne feledjen. mindig visszahívjon."

 

 

LUKÁCS ANGÉLA

 

Belőlem csak egy van...

 

Sok-sok levél van a fán,

mind hasonló forma,

milliónyi levél közt

mégsincs két egyforma.

 

A földön sok gyerek él,

milliárd is megvan,

de az egész világon

belőlem csak egy van.

 

S ha nagy tér közepén,

tenger gyerek állna,

közöttük az anyukám
mégis rám találna.

 

 

Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra.
Kezdődik a locsolás,
Nekem is jut egy tojás!

 

(népköltés)

 

 

DÉNES GYÖRGY

 

Tavaszi fény

 

Kék, kék, mennyi kék,

kéken árad most az ég,

kék tükörben kék mosolygás,

bárányfelhős meseország.

 

Zöld, zöld, mennyi zöld,

zölden lobog már a föld,

zöld a bokrok gyönge ága,

zöld a harmat csillogása.

 

Fény, fény, mennyi fény,

mennyi zsenge szép remény,

fű, fa, virág ragyog benne,
mintha csupa arany lenne.

 

 

JANCSIK PÁL

 

Nagymamához

 

Óvodába ki kísér el,

délben is ki visz haza,

ki öltöztet, ki vetkőztet?

Bizony ő a nagymama.

 

Este elaltat, míg ajkán

csillog mesék bűvös szava.

Még az álmaim is őrzi

a jóságos nagymama.

 

Szeretetét, törődését,

megköszönöm neki ma,

élj sokáig egészségben,
édes drága nagymama.

 

 

ANDÓK VERONIKA

 

Tavasz van

 

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,

Csupasár dombon nincs takaró.

Hófehér csokrok bújnak elő,

Belezendül a vén tölgyerdő.

 

Kis cinege szólal: Nyitnikék!

Ibolya nyitja is kék szemét.

Hazatér lassan minden madár,

Fészkénél újra párra talál.

 

Kacag a gerle, nevet a nap,

Fák ezer virágot bontanak,

Tulipán kelyhén méhike zúg,

Füvekkel fut a kis gyalogút.

 

Leveles ágról lila virág

Sóhajtja szélbe szép illatát.

Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.

 

 

BARTOS ERIKA

 

Kelepelő

 

Kelep-kelep, kéményünkön

kelepel a gólya.

Éhes már a fészekben a

négy gólyafióka.

 

Kelep-kelep gólyaszülők

vigyázzák a fészket,

etetik a fiókákat,

sorra mind a négyet.

 

Kelep-kelep, felnő a négy

pelyhes tollú jószág,

Várja már a gólyákat egy

napsütötte ország.

 

Kelep-kelep, itt van az ősz,

nekivágnak délnek,

visszatérnek tavasszal,
ha vége már a télnek!

 

 

DEVECSERY LÁSZLÓ

 

A sárgarigó fészke

 

Sárga ruha, szürke mellény,

farka tollán csillan a fény.

Szálldos, röppen ágról ágra,

felesége hazavárja,

hogy a villás ág hegyére

fészek legyen már estére!

Építgetik, kötögetik,

és szálanként fel is teszik:

puha tollal bélelgetik.

 

Elpihennek nemsokára,

alszanak is hamarjába'.

Álmaikban négy fióka:

együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.

 

 

GALAMBOS BERNADETT

 

A katica bánata

 

A kis Kati, Kati bogár,

kinyitotta szárnyát,

reggeli nap csillogtatta

szép piros kabátját.

 

Illegett a rozmaringnak,

várta a fű bókját,

és amikor elszállt volna…

nem találta foltját.

 

„Ilyen szégyent! Tegnap mostam!

Lefújta a szellő?

A hetedik kis pettyemet

hol rejti az erdő?”

 

Szaladt ide, futott oda,

nem lelte a pettyét,

hogyha holnap megtalálod,

vidd el neki hírét!

 

Megörül majd, s meghív téged

katica vendégnek,

s vigyél neki egy-két pettyet 
hátha kell szegénynek!

 

 

BEDE ANNA

 

Hangya

 

A hangya a fű alatt
majd megfullad, úgy szalad.
Sürög-forog, rá nem ér,
szájában egy csepp tűlevél. 

Mi lesz abból? Hangya lak!
Zöld rakás a lomb alatt.
Gallyacskák, levelek:
épül a tíz emelet!

 

 

TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY

 

Április

 

Meleg is. Hideg is.
Bolondozik Április.
De mirajtunk túl nem jár,
Úgyis tudjuk – jön a nyár!

 

 

GAZDAG ERZSI

 

Itt a tavasz

 

Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyős madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, hogy tavasz van megint.

 

 

BUDA FERENC

 

Fűzfa, gólya, béka

 

Hajlik a fűzfa,
földig fátyol,
gólya a vízben
térdig lábol.

 

Most ide pillant,
most oda, nézd!
Csőribe kapja a
béka-vitézt!

 

 

TORDON ÁKOS

 

Esődal

 

Csöppre csöpp, cseppre csepp,
egyre szebb, fényesebb
esőcsepp hull alá.
Cseppre csepp, csöppre csöpp,
egyre szebb, egyre több
esőcsepp hull alá.
Állj alá, állj alá,
az esernyőm
alá!
Nem állok, nem állok,
az esőn kinn állok.
Az esőn
megnövök,
egy-kettő
felnövök.
Csöppre csöpp, cseppre csepp,
egy-kettő nagy leszek!
Cseppre csepp, csöppre csöpp,
csöppecskén megnövök.

 

 

KISS DÉNES

 

Tulipán

 

Tuli-tuli, tulipán
piroslik a kertben.
Virágparázs,
virágparázs,
tűz sem pirul
szebben!

 

 

TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY

 

A nagy természet

 

De szép is a
nagy természet,
hol haldoklik,
hol meg éled!
Hóból víz lesz,
vízből hó lesz…
Más szavunk sem
lehet erre:
így is jó lesz,
úgy is jó lesz.

 

 

DÉNES GYÖRGY

 

Gólya

 

Láp közepén áll a gólya,

csitteg-csattog tilolója,

tolla szürke, csőre veres,
csíkot kutat, békát keres.

 

 

ORBÁN OTTÓ

 

A faállatok

 

Azt mondják a faállatok,

rémes ez a faállapot.

 

Ha így teszünk,

nyikorog,

ha úgy teszünk,

csikorog,

a nyakunk, a derekunk

sehogy se forog.

 Hogyha télen fabált csapnak, 
föl ne csapjál faállatnak!

 

 

WEÖRES SÁNDOR

 

Barangolók

 

Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.

 

Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézzünk ágyat,
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.

 

 

WEÖRES SÁNDOR

 

Kacsa-úsztató

 

Tó vize, tó vize csupa nádszál,
egy kacsa, két kacsa oda-császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize ki se látszik.

 

 

BARABÁS ÉVA

 

A szappanbuborék

 

Élete percnyi
felfújt csepp csupán.
Csillogó csoda
csöndes délután.
Amikor langyos
lágy szellő rebben,
madár sem röppen
a légben szebben!
Ámuló szemek
kísérik útját.
Szappanos vízből
gyerekek fújták.

 

 

JUHÁSZNÉ BÉRCES ANIKÓ

 

Tavasz

 

Tavasz tündér lágy uszályát

Teríti az égre,

Szél úrfi rajt nyargalászik

Föl-alá kedvére.

 

Kék ég színű tüll ruhája

Meglebben a szélben,

Virágfüzér koronája,

S bárányfelhőn lépdel.

 

Puha moha topánkája,

Kecses minden lépte,

Tavaszhozó varázspálca

Lapul a zsebében.

 

Napsugárral kéz a kézben

Indul hosszú útra,

Természetet ébreszteni, -

Fáradságos munka.

 

Jöttét várja sóvárogva

A szunnyadó erdő,

S a föld magja ágaskodik,

Mikor végre eljő.

 

Feszülnek már a rügyecskék

a sok kopasz ágon,

ezüst gyöngyöt vett fel a fűz

a tóparti tájon.

 

Virít már a szép hóvirág

A kizöldült réten,

Bizony, bizony jön a tavasz,

csalogatjuk régen.

 

Amerre jár kivirágzik

Minden kert és mező,

Virágillat boldogságban

Úszik a sok felhő.

 

Eső esik, aranyszínű

Szirom hull a földre,

A gyümölcsfák színsátorát

Méhraj zsongja körbe.

 

Indulót fúj sok kismadár

Bokrokon és fákon,

Trillázzák, hogy tavasztündér

Legszebb a világon.

 

Várd a tavaszt új reménnyel,

Virágozd fel lelked,

Hogyha itt lesz, varázsával 
Jobb lesz majd a kedved.

 

 

MEZŐSY TÍMEA

 

Elérkezett a tavasz

 

Szél hozza hírét, a fák suttogják nevét:

Drága TAVASZ! Végre elérkezett közénk!

Bimbózó rügyek, virágzó rétek,

Ezt hozza el mind a tavasz néktek!

 

Ő új reményt ad, és új életet teremt,

Újjáépíti a világot idelent,

Mit komor ősz, s hideg tél eltiport,

Visszaállítja, pont úgy ahogy volt!

 

Most végre vége van a hideg télnek,

A száraz ágakba beleszáll az élet,

Rossz idők, s emlékek messze tűntek, 
Mind, a messzi távolba röpültek.