ZELK ZOLTÁN
Hóvirágok, ibolyák
"Jó reggelt, Nap, ég, hegyek,
aludtunk egy éven át.."
Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.
"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.
"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"
"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.
OSVÁT ERZSÉBET
Hóvirágos zöld szoknyában
Sarkig érő
aranyhajjal,
kék kökörcsin
koszorúval,
hóvirágos
zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.
Elámultam
és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
- Szólj, hát ki vagy? -
kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém -
Megszólalt
a szépek szépe:
- Nap bújtatott
köpenyébe,
fürge szellő
szárnyára vett,
cinke dalolt
fejem felett.
Vidd el a hírt
nem titok már.
A tavasszal találkoztál.
VERES CSILLA
Harkálykopogó
Tavasznak illata
leng a levegőben,
harkály kopácsol
diófa erdőben.
Éhesen, ázva
száll föl a fára,
férgeket keresve
koppant nagyot rája.
Dobol a harkály,
dalol az erdő,
fák között libeg
a tavasz szellő.
TASNÁDI VARGA ÉVA
Gólyahívogató
Süt már a szép nap,
zöld a határ,
mikor jössz vissza,
gólyamadár?
Délnek repültél
tengeren át,
sárgultak nálunk
akkor a fák.
Ma friss levélkét
ringat a szél,
s eltűnt a hó a
hegy tetején.
Holnap is várlak,
mikor jössz már,
mikor jössz vissza,
gólyamadár?
K. LÁSZLÓ SZILVIA
Tavaszváró ének
Tavasszal a virágok
Egymás után nyílnak,
Hóvirág és ibolya
Kirándulni hívnak.
Rügyet bontanak a fák,
Kivirul most minden,
Tavaszi szél könnyedén
Ágról-ágra libben.
Kisfiúk és kislányok
Kacagva szaladnak,
Örülnek virágnak,
Örülnek tavasznak.
UDUD ISTVÁN
Ibolya
Ablakunk alatt kivirít,,
szirma szemet, szívet vidít.
Fehér: Tél-tündér lábnyoma.
Kék: a kikelet mosolya.
Sarkig kitárom ablakom,
méh zümmögését hallgatom.
Nézd, hogy nyüzsög, milyen serény!
Bódító illat száll felém.
Illat, muzsika, fény – vigasz.
Hát itt vagy végre, szép tavasz!
VERES CSILLA
Március
Meleg, sárga napsugár
oldja fel a föld fagyát.
Eltűnik a fehér hó,
barkát bont a mogyoró.
Cinke zengi víg dalát,
megindul a fürge ár,
Zsendül a fű héthatárba,
Itt a tavasz valahára.
VARGA FERENCNÉ
Ibolya
Bokrok alján meglapulva
rejtőzködik az ibolya.
Észrevétlen meghúzódik,
kerek levél mögé bújik.
Rejti fűszál, rejti levél,
lila szirmot rezget a szél.
Hol találod? Hol az a hely?
Csak illata árulja el.
Termete is szinte semmi,
alig lehet észrevenni.
Olyan kedves, olyan szerény…
Szereti is gazdag, szegény.
CSANÁDI IMRE
Tavasz-ébresztő
Ébredj
új tavasz,
jégtörő,
sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle
madarat
víg versre tanító!
WEÖRES SÁNDOR
Olvadás
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap
csepereg a víz.
SZALAI BORBÁLA
Meglepetés
Jó ideje azon törtem buksimat,
Nők napjára mit is mondjak anyunak!
Megvettem én egy nagy csokor virágot,
Boldog leszel anyu, hogy ha meglátod.
De örömöd csak akkor lesz csak még nagyobb,
Ha ehhez egy szép képet is rajzolok.
Nagy betűkkel azt írom rá ” Anyukám”,
Kicsi lányod köszönt Téged Nőknapján.
És amikor ma átadom a virágot,
Képzeljétek gyerekek, hogy mit látok,
Jó nagy doboz csoki van az asztalon,
Nekem szól a meglepetés Nőnapon.
BALOGH JÓZSEF
Locsolásra
Virágharmat várt reám
húsvéthétfő hajnalán.
Kakasszókor elindultam,
tarka rétre eljutottam,
illatait mind elkértem,
és a rétnek megígértem:
locsolkodni elmegyek,
öntözni a hölgyeket.
Tessék, hát most itt vagyok!
Piros tojást kaphatok,
ha már hoztam
jó illatú harmatot?
CSANÁDI IMRE
Naphívogató
Süss föl, nap,
fényes nap,
kis kakas kukorékol,
megvirrad.
Csillagok kialusznak,
kósza ködök szakadoznak,
arany ajtók hasadoznak, -
süss föl nap!
ZELK ZOLTÁN
Hóvirág
Jó hogy látlak hóvirág,
megkérdezem tőled,
mi hírt hoztál, mit üzensz
erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka,
útrakelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.
Nyuszi-nyuszi nyulacskám,
ne félj tőlem, nincs puskám.
Nincsen nekem egyebem,
csak káposztalevelem.
(Népköltés)
MAJTÉNYI ERIK
A tavasz
Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.
E háznak van egy rózsája,
a rózsának egy bimbója.
Én a rózsát megöntözöm,
a pár tojást megköszönöm.
(Népköltés)
DEVECSERY LÁSZLÓ
Húsvéthétfő hajnalán
Húsvéthétfő
vízöntő:
vidám ez, nem
kesergő.
Jönnek fiúk
csapatban,
vidám verssel
hajnalban:
Kiskertemben
jártam én,
szép virágot
láttam én:
meglocsolom,
megöntözöm,
kedves szóval
felköszöntöm.
Húsvéthétfő
hajnalán
örüljön sok
kicsi lány!
KÖLCSEY FERENC
Himnusz
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád his magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv és öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
Szózat
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell!
MENTOVICS ÉVA
Locsolóvers
Húsvét hétfő reggelén
kis bokrétát szedtem,
tarka-barka virágokról
illatot gyűjtöttem.
Bezártam egy szelencébe,
repültem is hozzád,
hogy illatos harmatvízzel
megmosdassam orcád.
Szabad-e locsolni?
Én kis kertészlegény vagyok,
Rózsavízzel locsolgatok.
A minap, hogy erre jártam,
Egy szép rózsára találtam.
El akar hervadni.
Tessék hát mondani,
szabad-e locsolni?
(Hajdúházi gyűjtés)
VAJDA MARIETTA
Locsolóvers
Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?
BODA MARGIT
Húsvét
Elindult két titye-totya,
Csupa pihe kicsi kacsa!
Sárga volt ruhácskájuk,
Friss, modern a frizurájuk.
Tavasz volt! Szép húsvét reggel,
Számoltak a vendégekkel.
Rendbe hoztak udvart, házat,
Sonkát főztek több mint százat!
Készült a sok hímes tojás,
Ajándéknak nem is kell más.
Kacsamama mosta, főzte,
Hápi fia festegette.
Várta őket sok-sok gyerek,
Vidám, ünneplő emberek.
Hímes-tojást osztogattak,
Közben jókat falatoztak.
Eljárták a kacsatáncot,
Imádták a vidámságot!
A kis „Hápi” dalolgatta,
Bárcsak mindig húsvét volna!
SZÉKELY DEZSŐ
Tavaszváró
Ibolyalevélen
bogárka-könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
Örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!
MENTOVICS ÉVA
Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
KESZELI FERENC
Kis állatkert (részletek)
A zsíráf
Nem vagyok zebra, ki stráfos:
karcsú külsőm szép, zsíráfos.
Nyakam hosszú, de nem görbe,
ritkán nézhetek tükörbe.
Ott, hová a nyakam felnőtt,
ott látom a gomolyfelhőt.
A bálna
Akár nőtlen, akár nem nős,
a bálna hatalmas emlős.
Ahogy született: meztelen,
tengerben úszkál nesztelen.
A szöcske
Fürge a szöcske, akár a szikra,
mindegyik lába nyakig-lábikra.
Pattan a szalmán, szökdel a réten,
milliót ugrik egyetlen héten.
A szamár
Szamár vagyok - büszkén vallom,
s büszkén hordom füleim.
Gúnyszavatok meg se hallom
- így neveltek szüleim.
A páva
Páva vagyok: gögős, büszke,
de nem buta, mint a kecske.
Az igaz, hogy nincsen szarvam,
ámde ékszer minden tollam.
Pávián
Majom vagyok: pávián.
Nevem tudod? Fábián.
Fa tetején henyélek,
banán-kolbászon élek.
KESZELI FERENC
Takarodó
Megkérdeztem Leventét:
látott-e naplementét?
Azt mondta, hogy nem látott,
égre szájat nem tátott.
Hány az óra, Levente?
A nap vajon lemente-e?
Mert ha a Nap lement, Mári
- mint egy kerek ementáli,
Levente is, Mári is -,
mars az ágyba máris!
PURZSÁS ATTILA
Tavaszvárás szép ünnepe
Itt a tavasz, eljön végre
közeleg a húsvét,
minden gyermek kicsi szíve
várja ezt már oly rég.
Tudják hogyha jön a nyuszi
lesz majd sok ajándék,
sok - sok színes hímes tojás,
csokinyúl és játék.
Mennyi - mennyi vidám perc és
mennyi csodás érzés,
felszabadult gyermekkacaj,
szeretet és féltés.
Sok csillogó gyermekszemben
csak örömöt látni,
nyuszipajtás jó hogy itt vagy
öröm téged várni.
Elhozod a vidámságot
a tavasz jön veled,
kikelet lesz a szívekben
s elűzöd a telet.
Várja ezt már nagyon régen
minden gyermek s felnőtt,
a húsvét szép ünnepére
eltűnnek a felhők.
Sok vidámság, gyermekzsivaj
töri meg a csendet,
nem zavar ez senkit se most
nem sért semmi rendet.
Húsvétot ül minden ember
s locsolkodni készül,
a lányok is készülnek már
piros tojás szépül.
Sok kisgyermek tanulgatja
a locsoló verset,
locsolásért a jutalma
egy hímes tojás lesz.
Szép hagyomány lett a húsvét,
Jézus szép ünnepe,
feltámadás és megváltás,
ez az üzenete.
Megtanulja minden gyermek
húsvét ünnepével,
szeretet és megbocsájtás
jár Jézus nevével.
Tavaszvárás szép ünnepe
húsvét újra itt van,
megdobbantja a szíveket
a bánat elillan.
Tavasz lesz a szívekben is
erre várunk régen,
csak béke és szeretet lesz
higgyünk a mesében!
KUFÁR RÓZA
Locsolóvers
Hajnali harmatban,
Selyemfüves réten,
Ezer virág friss illatát
Kalapomba mértem.
Rozmaringos hintón
Repültem idáig,
Kék nefelejcs, tulipános,
Takaros házig.
Van ennek a háznak
Olyan virágszála,
Kinek harmat rózsavíztől
Kivirul orcája.
PÁLFALVI NÁNDOR
Húsvét
Húsvét van, húsvét van, szép tavaszi ünnep,
kisfiúk, kislányok, úgy örülnek ennek.
A kislány tojást fest, a locsolót várja,
s készül a kisfiú kedves mondókára:
"Akihez én jöttem, mint a virág olyan,
azért is siettem, hogy most meglocsoljam.
Ez a kicsi bimbó illatosan nyíljon,
engem ne feledjen. mindig visszahívjon."
LUKÁCS ANGÉLA
Belőlem csak egy van...
Sok-sok levél van a fán,
mind hasonló forma,
milliónyi levél közt
mégsincs két egyforma.
A földön sok gyerek él,
milliárd is megvan,
de az egész világon
belőlem csak egy van.
S ha nagy tér közepén,
tenger gyerek állna,
közöttük az anyukám
mégis rám találna.
Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra.
Kezdődik a locsolás,
Nekem is jut egy tojás!
(népköltés)
DÉNES GYÖRGY
Tavaszi fény
Kék, kék, mennyi kék,
kéken árad most az ég,
kék tükörben kék mosolygás,
bárányfelhős meseország.
Zöld, zöld, mennyi zöld,
zölden lobog már a föld,
zöld a bokrok gyönge ága,
zöld a harmat csillogása.
Fény, fény, mennyi fény,
mennyi zsenge szép remény,
fű, fa, virág ragyog benne,
mintha csupa arany lenne.
JANCSIK PÁL
Nagymamához
Óvodába ki kísér el,
délben is ki visz haza,
ki öltöztet, ki vetkőztet?
Bizony ő a nagymama.
Este elaltat, míg ajkán
csillog mesék bűvös szava.
Még az álmaim is őrzi
a jóságos nagymama.
Szeretetét, törődését,
megköszönöm neki ma,
élj sokáig egészségben,
édes drága nagymama.
ANDÓK VERONIKA
Tavasz van
Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.
Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.
Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.
Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.
BARTOS ERIKA
Kelepelő
Kelep-kelep, kéményünkön
kelepel a gólya.
Éhes már a fészekben a
négy gólyafióka.
Kelep-kelep gólyaszülők
vigyázzák a fészket,
etetik a fiókákat,
sorra mind a négyet.
Kelep-kelep, felnő a négy
pelyhes tollú jószág,
Várja már a gólyákat egy
napsütötte ország.
Kelep-kelep, itt van az ősz,
nekivágnak délnek,
visszatérnek tavasszal,
ha vége már a télnek!
DEVECSERY LÁSZLÓ
A sárgarigó fészke
Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.
Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába'.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.
GALAMBOS BERNADETT
A katica bánata
A kis Kati, Kati bogár,
kinyitotta szárnyát,
reggeli nap csillogtatta
szép piros kabátját.
Illegett a rozmaringnak,
várta a fű bókját,
és amikor elszállt volna…
nem találta foltját.
„Ilyen szégyent! Tegnap mostam!
Lefújta a szellő?
A hetedik kis pettyemet
hol rejti az erdő?”
Szaladt ide, futott oda,
nem lelte a pettyét,
hogyha holnap megtalálod,
vidd el neki hírét!
Megörül majd, s meghív téged
katica vendégnek,
s vigyél neki egy-két pettyet
hátha kell szegénynek!
BEDE ANNA
Hangya
A hangya a fű alatt
majd megfullad, úgy szalad.
Sürög-forog, rá nem ér,
szájában egy csepp tűlevél.
Mi lesz abból? Hangya lak!
Zöld rakás a lomb alatt.
Gallyacskák, levelek:
épül a tíz emelet!
TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY
Április
Meleg is. Hideg is.
Bolondozik Április.
De mirajtunk túl nem jár,
Úgyis tudjuk – jön a nyár!
GAZDAG ERZSI
Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyős madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, hogy tavasz van megint.
BUDA FERENC
Fűzfa, gólya, béka
Hajlik a fűzfa,
földig fátyol,
gólya a vízben
térdig lábol.
Most ide pillant,
most oda, nézd!
Csőribe kapja a
béka-vitézt!
TORDON ÁKOS
Esődal
Csöppre csöpp, cseppre csepp,
egyre szebb, fényesebb
esőcsepp hull alá.
Cseppre csepp, csöppre csöpp,
egyre szebb, egyre több
esőcsepp hull alá.
Állj alá, állj alá,
az esernyőm
alá!
Nem állok, nem állok,
az esőn kinn állok.
Az esőn
megnövök,
egy-kettő
felnövök.
Csöppre csöpp, cseppre csepp,
egy-kettő nagy leszek!
Cseppre csepp, csöppre csöpp,
csöppecskén megnövök.
KISS DÉNES
Tulipán
Tuli-tuli, tulipán
piroslik a kertben.
Virágparázs,
virágparázs,
tűz sem pirul
szebben!
TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY
A nagy természet
De szép is a
nagy természet,
hol haldoklik,
hol meg éled!
Hóból víz lesz,
vízből hó lesz…
Más szavunk sem
lehet erre:
így is jó lesz,
úgy is jó lesz.
DÉNES GYÖRGY
Gólya
Láp közepén áll a gólya,
csitteg-csattog tilolója,
tolla szürke, csőre veres,
csíkot kutat, békát keres.
ORBÁN OTTÓ
A faállatok
Azt mondják a faállatok,
rémes ez a faállapot.
Ha így teszünk,
nyikorog,
ha úgy teszünk,
csikorog,
a nyakunk, a derekunk
sehogy se forog.
Hogyha télen fabált csapnak,
föl ne csapjál faállatnak!
WEÖRES SÁNDOR
Barangolók
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézzünk ágyat,
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.
WEÖRES SÁNDOR
Kacsa-úsztató
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
egy kacsa, két kacsa oda-császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize ki se látszik.
BARABÁS ÉVA
A szappanbuborék
Élete percnyi
felfújt csepp csupán.
Csillogó csoda
csöndes délután.
Amikor langyos
lágy szellő rebben,
madár sem röppen
a légben szebben!
Ámuló szemek
kísérik útját.
Szappanos vízből
gyerekek fújták.
JUHÁSZNÉ BÉRCES ANIKÓ
Tavasz
Tavasz tündér lágy uszályát
Teríti az égre,
Szél úrfi rajt nyargalászik
Föl-alá kedvére.
Kék ég színű tüll ruhája
Meglebben a szélben,
Virágfüzér koronája,
S bárányfelhőn lépdel.
Puha moha topánkája,
Kecses minden lépte,
Tavaszhozó varázspálca
Lapul a zsebében.
Napsugárral kéz a kézben
Indul hosszú útra,
Természetet ébreszteni, -
Fáradságos munka.
Jöttét várja sóvárogva
A szunnyadó erdő,
S a föld magja ágaskodik,
Mikor végre eljő.
Feszülnek már a rügyecskék
a sok kopasz ágon,
ezüst gyöngyöt vett fel a fűz
a tóparti tájon.
Virít már a szép hóvirág
A kizöldült réten,
Bizony, bizony jön a tavasz,
csalogatjuk régen.
Amerre jár kivirágzik
Minden kert és mező,
Virágillat boldogságban
Úszik a sok felhő.
Eső esik, aranyszínű
Szirom hull a földre,
A gyümölcsfák színsátorát
Méhraj zsongja körbe.
Indulót fúj sok kismadár
Bokrokon és fákon,
Trillázzák, hogy tavasztündér
Legszebb a világon.
Várd a tavaszt új reménnyel,
Virágozd fel lelked,
Hogyha itt lesz, varázsával
Jobb lesz majd a kedved.
MEZŐSY TÍMEA
Elérkezett a tavasz
Szél hozza hírét, a fák suttogják nevét:
Drága TAVASZ! Végre elérkezett közénk!
Bimbózó rügyek, virágzó rétek,
Ezt hozza el mind a tavasz néktek!
Ő új reményt ad, és új életet teremt,
Újjáépíti a világot idelent,
Mit komor ősz, s hideg tél eltiport,
Visszaállítja, pont úgy ahogy volt!
Most végre vége van a hideg télnek,
A száraz ágakba beleszáll az élet,
Rossz idők, s emlékek messze tűntek,
Mind, a messzi távolba röpültek.